Spinell

(ásv.), magnézium-aluminiumoxid vagy magnézium-aluminát (MgAl₂O₄); a magnézium-oxidot több-kevesebb vasoxidul (FeO), mészoxid (CaO), sőt mangánoxidul (MnO) is helyettesítheti, sőt a timföldet is vasoxid (Fe₂O₃). Szabályos rendszerbeli kristályokban, többnyire oktaéderekben vagy ennek kombinációiban, elégszer ikrekben is találni metamorfizált magnéziatartalmu mészkőben és egyéb idősebb meg fiatalabb tömeges kőzetekben, többnyire bennőve, vagy pedig másodrangu termőhelyeken, homokban, kristálytöredékekben és szemekben. Többnyire piros, de van barna, kék, zöld, fekete, sőt egészen szintelen, viztiszta is. Üvegfényü, néha élénken ragyog, átlátszó, majd átlátszatlan. K. 8. Fs. 3,5-4,1. Törése kagylós, nem hasad. A lángban nem olvad meg, savak sem bántják, koncentrált kénsav azonban kevéssé oldja. A S. név a XVI. sz.-ban fordul elő legelőször, a régiek nem ismerték. A régi görögök és rómaiak anthrax és karbunkulus nevü drágaköve a rubinon meg a vörös gránáton kivül alighanem a S.-re is vonatkozott. Hasonlít a rubinhoz, ezért sokáig a rubin egyik változatának tartották. Mit jelent a S. név, nem tudni. Többféle változata van: nemes S. a szép vörös szinü változat: igen becses drágakő. A vörös szint állítólag krómoxid okozza. A vörös szin árnyalatai szerint egész sorát szokták nemes S.-nek mgkülönböztetni. A szép sötét kármin-, vagy rózsavörös szinü rubin-S., a világosabb rózsavörös szinü, néha kissé ibolyaszinü árnyalattal a balasrubin (rubin-balais), a kékes-piros v. ibolyaszinü vörös, a vöröses-barna szinü az almandin-S. (almandin-rubin), a sárgás-piros, jácintpiros, narancsvörös, szalmasárga szinüeknek rubicell a nevük; ha a szin vöröses, de az ecet vörös szinére emlékeztető, akkor ecetes S., a vérvöröses a vércsöpp («goutte de sang»). Legbecsesebb közülök a rubin-S. Vas- vagy sárgarézkorongon borttal vagy smirgellel köszörülik és rézkorongon kénsavval fényesítik. A halavány szinüeket brilliánsformára köszörülik, a sötéteket sorosan munkálják meg, avagy vegyesen (a kő koronája brilliáns, alsó része soros). A legbecsesebbek karátjának értéke 75-100 forint, ami a súlyosabb daraboknál meglehetősen nagyobbodik. A 25-50 karátos kövek nem tartoznak a nagy ritkaságok közé. Izzítással vörössé vált topázzal v. pedig ametiszttel hamisítják. Félig nemes S. a kék szinü változat, mely vagy 2,5 % vasat tartalmaz és Svédország (Södermanland, Aker) vasbányáiból ered, ahol mészpátba nőve terem, továbbá New-York államból (Sussex county). Az Uralból (Zlatouszt) származó fűzöld szinü S.-nek kloro-S. a neve és 6-10 % vasat és egy kevés rézoxidot is tartalmaz. Pleonaszt (ceylanit), sötétzöld vagy egészen fekete, melyben Mg és Al egy részét Fe pótolja, amiért is vas-S.-nek is mondható. Szép nagy kristályokban New-York államban (Warwick, Amity,ó), továbbá Tirolban (Monzoni), a Vezuvon, az Albán-hegységben, Cejlonban (Candy). Amely fekete szinü és barna karcu S.-ben a pleonaszt összetételéhez még krómoxid is sorakozik, annak pikotit- vagy króm-S. a neve. Olivintartalmu kőzetekben és szerpentinben közönséges S. minden egyéb változata a S.-nek. Nagy, akár fejnagyságu vagy 40 cm. vastag kristályokban is terem p. New-York: Amity, továbbá Tirolban, Csehországban, Olaszországban stb. Hazánkban Hodrusbányán (Selmec vidéke), Hidegkúton (Nagy Küküllő) és Oláhpián (Szeben). Az automolit vagy gahnit nem egyéb, mint cink-S. (ZnAl₂O₄) (Egyesült-Államok, New-Jersey, Franklin), szép kék kristályokban. Fekete, vasat tartalmazó cin-S. a kreittonit (Bajor-erdő), fekete, mangántartalmu cink-S. a dyoluit (Észak-Amerika, Franklin). Vasat és mangánt tartalmazó cin-S. a franklinit (É.-Amerika, Franklin).

Forrás: Pallas Nagylexikon