(a lat. spiritusból, a. m. szellem), modern kifejezése annak
a műveletlen népeknél már ősidők óta meggyökerezett hitnek, amely idézés és
varázseszközök útján a megholtak lelkeivel való érintkezést lehetségesnek
tartja. A legjobban van elterjedve e hit a vad népeknél, de a pogány és zsidó
ókorban is számos nyomára akadhatni. Noha a szellemekkel való ilyetén
érintkezés teoretikus lehetetlensége szigoruan be nem bizonyítható, mégis
tagadhatatlan, hogy az efféle szellemidézéseknél nagy szerepe van az
öncsalatkozásoknak és mások ravasz csalásainak. Az efféle csalásoknak
legkiválóbb példáját a XVIII. sz.-ban a hirhedt Cagliostro adta. Swedenborg (l.
o.) szellemidézései és Mesmer (l. o.) állati magnetizmusa révén a szellemekben
és kisértetekben való hit egész Európában divattá lett. A Schelling-féle
filozofiai iskola magnetizáló orvosai a XIX. sz. első felében a demonizmus
érdekes jelenségeire irányozták a közfigyelmet. E beteges állapotok
megfigyelésével főleg Kerner (l. o.) Justinus foglalkozott sokat.
A modern S. Észak-Amerikából indul ki, ahol egy Fox nevü
angolosított német (Voss) családja az asztaltáncoltatást és a szellemek
kopogtatását feltalálta és azt a szellemlények (spirits) megnyilatkozása
forrásaként tüntette fel. A tudomány minden tiltakozása ellenére a S.
járványként terjedt el Észak-Amerikában. 1852. Philadelphiában már 300
spiritiszta-kör volt és 1853. az Egyesült-Államokban 30,000 médiumot
számláltak. Gazdag irodalom is keletkezett, sőt a philadelphiai egyetemen a
S.-nak tanszéket is szándékoztak állítani. A S. amerikai irói közt Davis András
Jackson, Hare, Edmonds, Hume vagy Home nevezetesek. Nemsokára Franciaországban,
Angliában, Németországban is keletkeztek spiritiszta társaságok, s hosszu ideig
hazánkban is általánosan dívott az asztaltáncoltatás és egyéb efféle. A francia
Cahagnet, Levi Eliphas, a német Hornung, Epp, az angol Vallace és Crookes sokat
kardoskodtak a S. mellett. A S., amennyiben nem humbug, abból a felfogásból
indul ki, hogy a szellem önállóan létező lény, amely a halál beálltával (olykor
az életben is) elhagyja a testet és tovább folytatja létét. E szellemek aztán
mindig körültünk vannak, kisértenek. Életük folyamán a periszprit (egy éterikus
szubsztancia) által vannak a testhez kötve. Ez a szubsztancia áthatja az egész
testet, és némelyikben nagy bőségben van meg, ugy hogy ezek más vagy szabaddá
lett szellemeket lekötni, materizálni képesek. Az ilyen különösen megáldott
embereket médiumoknak nevezik. Ezeknek közvetítésével jelennek meg a szellemek,
amelyek vagy láthatók, sőt fotografálhatók (Amerikában nagyban űzik a csalásnak
e faját), vagy hallhatók vagy kopognak (kopogó szellemek), vagy a médiumok
kezét vezetik és irnak. Ezenkivül egy csomó más szellemet is ismernek, főleg az
amerikai és egyéb hivő spiritiszták. Tagadhatatlan, hogy a szellemek ilyetén
működtetésénél sokszor a legnagyobb mértékü misztifikáció játszik közbe. Számos
ilyen spiritisztát le is lepleztek, igy p. János főherceg. A S.-sal összefügg a
szomnambulizmus is. (l. Hipnotizmus).
Forrás: Pallas Nagylexikon