Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
spiritizmus... psychomancy...
spiritizmus... spiritualis...

Magyar Magyar Német Német
Spiritizmus... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Spiritizmus

(a lat. spiritusból, a. m. szellem), modern kifejezése annak a műveletlen népeknél már ősidők óta meggyökerezett hitnek, amely idézés és varázseszközök útján a megholtak lelkeivel való érintkezést lehetségesnek tartja. A legjobban van elterjedve e hit a vad népeknél, de a pogány és zsidó ókorban is számos nyomára akadhatni. Noha a szellemekkel való ilyetén érintkezés teoretikus lehetetlensége szigoruan be nem bizonyítható, mégis tagadhatatlan, hogy az efféle szellemidézéseknél nagy szerepe van az öncsalatkozásoknak és mások ravasz csalásainak. Az efféle csalásoknak legkiválóbb példáját a XVIII. sz.-ban a hirhedt Cagliostro adta. Swedenborg (l. o.) szellemidézései és Mesmer (l. o.) állati magnetizmusa révén a szellemekben és kisértetekben való hit egész Európában divattá lett. A Schelling-féle filozofiai iskola magnetizáló orvosai a XIX. sz. első felében a demonizmus érdekes jelenségeire irányozták a közfigyelmet. E beteges állapotok megfigyelésével főleg Kerner (l. o.) Justinus foglalkozott sokat.

A modern S. Észak-Amerikából indul ki, ahol egy Fox nevü angolosított német (Voss) családja az asztaltáncoltatást és a szellemek kopogtatását feltalálta és azt a szellemlények (spirits) megnyilatkozása forrásaként tüntette fel. A tudomány minden tiltakozása ellenére a S. járványként terjedt el Észak-Amerikában. 1852. Philadelphiában már 300 spiritiszta-kör volt és 1853. az Egyesült-Államokban 30,000 médiumot számláltak. Gazdag irodalom is keletkezett, sőt a philadelphiai egyetemen a S.-nak tanszéket is szándékoztak állítani. A S. amerikai irói közt Davis András Jackson, Hare, Edmonds, Hume vagy Home nevezetesek. Nemsokára Franciaországban, Angliában, Németországban is keletkeztek spiritiszta társaságok, s hosszu ideig hazánkban is általánosan dívott az asztaltáncoltatás és egyéb efféle. A francia Cahagnet, Levi Eliphas, a német Hornung, Epp, az angol Vallace és Crookes sokat kardoskodtak a S. mellett. A S., amennyiben nem humbug, abból a felfogásból indul ki, hogy a szellem önállóan létező lény, amely a halál beálltával (olykor az életben is) elhagyja a testet és tovább folytatja létét. E szellemek aztán mindig körültünk vannak, kisértenek. Életük folyamán a periszprit (egy éterikus szubsztancia) által vannak a testhez kötve. Ez a szubsztancia áthatja az egész testet, és némelyikben nagy bőségben van meg, ugy hogy ezek más vagy szabaddá lett szellemeket lekötni, materizálni képesek. Az ilyen különösen megáldott embereket médiumoknak nevezik. Ezeknek közvetítésével jelennek meg a szellemek, amelyek vagy láthatók, sőt fotografálhatók (Amerikában nagyban űzik a csalásnak e faját), vagy hallhatók vagy kopognak (kopogó szellemek), vagy a médiumok kezét vezetik és irnak. Ezenkivül egy csomó más szellemet is ismernek, főleg az amerikai és egyéb hivő spiritiszták. Tagadhatatlan, hogy a szellemek ilyetén működtetésénél sokszor a legnagyobb mértékü misztifikáció játszik közbe. Számos ilyen spiritisztát le is lepleztek, igy p. János főherceg. A S.-sal összefügg a szomnambulizmus is. (l. Hipnotizmus).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is