spirituálé

Az észak-amerikai néger rabszolgák babonás, vallásos képzeletvilágú énekeiből a XVIII. sz.-tól fejlődött ki. Zeneileg két főtípusa van:
a) az európai zsoltárdallamok sajátosan elváltoztatott formája, rögtönzött dallamdíszítésekkel, egy- v. több szólamban, kísérettel v. anélkül;
b) eredeti néger folklór, sok pentatonfordulattal, induló v. táncszerű ritmussal, harmóniában pedig az európai tonális zene szerkesztési módját utánozva. A spirituálé a néger főiskolák gyűjtése révén és közvetítésével kórusos-szólisztikus előadási modorban, gyakran vokálkvartettek műsorával bekerült a hangversenyek pódiumára is. Innen terjedt el világszerte a spirituálé, s hazánkban is gyakran fedezik fel újból és újból a kis énekegyüttesek, a vokálkvartettek a spirituálé gazdag irodalmát.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• forma
• ritmus
• folklór
• harmónia
• tonális zene
• hangverseny