Spohr

Lajos, német hegedüművész és zeneszerző, szül. Braunschweigban 1784 ápr. 5., megh. Casselban 1859 okt. 22-én. Atyja orvos, rendkivül zenekedvező volt és S., a zongorát is játszó anyjával együtt már 5 éves korában sokat énekelgetett; 6 éves korában hegedülni tanult. A braunschweigi herceg már 1799-ben kamarazenészéül nevezte ki, majd az oroszországi hangversenyeire utazó Eck Ferenc oldalára adta, aki S. zenei nevelését fényesen befejezte. Első, lipcsei hangversenye 1804 dec. egy csapásra hirnevessé tette; 1805-ben Gothában hangversenymester lett, itt 1806. nőül vette Scheidler Dorette hárfaművésznőt, akivel együtt léptek föl azután (1812-ben Bécsben, egyidejüleg a francia Rodedal, kit felülmult, 1817-ben Paganinival Milanóban). 1817. a frankfurti városi szinház karnyagya lett, 1820. Londonban és Párisban játszott. Majd Drezdába költözött, de már 1822. Casselben lett udvari karnagy s 1857. nyugalmazták. Első neje 1834. meghalt, 1836. Pfeiffer Mariannet vette nőül, aki felléptein zongorán kisérte (megh. 1892 jan. 4.). Mintegy 150 művét gazdag érzésvilág, nagy szabásu alkotásnak öntudatos ereje, változatos, előkelő és lágy dallamosság jellemzi, dús képzeletéből folyólag az öszhangok sűrü változásával. A legtöbb műfajban alkotott; van 10 dalműve (Faust, első előadása 1816; Jessonda 1823, Zemire und Azor stb.), 5 oratoriuma (Das befreite Deutschland, Das jüngste Gericht stb.); 15 hangversenydarabja hegedüre; 33 vonósnégyese, 4 klarinét-hangversenydarabja és 4 kettősvonósnégyese stb. Önéletrajza 2 köt., 1860-61; l. Schletterer-féle életrajzát (a Waldersee-féle sorozatban 1881) és a Malibran-félét 1860. Nagyszámu tanítványai közül a legnevezetesebbek: David F., Böhm, Pott, Hauptmann Móric.

Forrás: Pallas Nagylexikon