Sporzon

1. Pál, gazdasági szakbeli iró és tanár, szül. Galgócon (Nyitra) 1831 jan. 12., hol atyja uradalmi központi számvivő volt. Nagyszombatban befejezett gimnáziumi tanulmányai után a pozsonyi jogakadémia tanfolyamát végezve, bécsi egyetemre ment, hol jogi és bölcsészeti tanulmányait folytatta, gyengélkedő egészsége miatt azonban a jogi pályát a mezőgazdaságival cserélte fel és Vas vármegyébe gazdasági praxisra ment. Innét egy év mulva a magyaróvári gazdasági felsőbb tanintézetre ment. Innét Pálffy grófnál Pozsony vármegyében, azután Biedermann baranya vármegyei birtokán vállalt gazdatiszti állást. Ez időben a budai József-ipartanodából alakított politechnikumon gazdasági és erdészeti tanszék állíttatván, erre 1858. S. neveztetett ki, mely időtől fogva serény irodalmi tevékenységet fejt ki, ugy hogy legtermékenyebb gazdasági szakiróink közé tartozik. 1866. vette át az Erdészeti és Gazdászati Lapok szerkesztését. Az alkotmányos kormány a hazai gazdasági szakoktatás vezetését átvevén, S.-t 1867. a keszthelyi gazdasági felsőbb tanintézet igazgatójává nevezte ki, mely állásában 1874-ig maradt, mire a gazdasági szakoktatás reformnak vettetvén alá, S. az akadémiává emelt magyar-óvári gazdasági intézethez rangjának megtartása mellett rendes tanári minőségben helyeztetett át. Az általa 1872. Keszthelyen megalapított Gyakorlati Mezőgazda címü szaklapnak 16 éven át szakadatlanul szerkesztő-kiadója volt. S.-t a földmívelésügyi minisztérium három ízben küldte külföldi tanulmányútra, mely alkalommal Ausztria, Németország, Belgium, Svájc és Franciaország mezőgazdaságát és kivált gazdasági szakoktatását tanulmányozta, mely utazásairól kimerítő jelentésekkel számolt be. 1890-ben nyugalomba vonult. Főbb művei: Az okszerü juhtenyésztés elvei (Mentzel után, Buda 1864); Gazdászati talajisme, vagyis a termőföld (u. o. 1865); Kodolányi Antallal: A gazdasági szakképzés (Pest 1868); A hazai gazdasági felsőbb tanintézetek kérdéséhez (Keszthely 1869); Az okszerü talajmívelés elvei és szabályai (Pest 1871); Emlékirat a hazai gazdasági tanügy tárgyában (Keszthely 1874); Mit tegyen a magyar gazda a szárazság ellen? (Budapest 1877); A gazda, kertész és erdész hasznos barátai az állatok körében (Ébner Sándorral, u. 1877); Gazdasági olvasmányok (Ébner S.-ral, u. o. 1878); Mezőgazdasági üzemtan (Magyar-Óvár 1881, 2. kiad. 1882, 3. kiad. 1890); Gazdasági káté (Ébner S.-ral, Budapest 1882, 2. kiad. 1884); Egyszerü és kettős gazdasági könyvvitel (Magyar-Óvár 1883, 2. kiad. 1885); Gazdasági becsléstan (u. o. 1885). Azonkivül több szaklapban számos gazdasági tárgyu cikk jelent meg tőle leginkább Pál gazda név alatt s a fent említett két szaklapon kivül 1878-tól fogva a Falusi Gazda Naptárát szerkesztette.

2. S. Pál, ifj., gazdasági tanár, előbbinek fia, szül. Budapesten 1867 aug. 29. A magyaróvári gazdasági akadémia elvégzése után segéd-gazdatiszt, 1892. a rimaszombati földmívesiskolán ösztöndíjas segéd, azután a József-műegyetemen a gazdasági géptan tanszéke mellett tanársegéd lett. 1895 óta a debreceni m. kir. gazdasági tanintézeten mint rendes tanár működik. Művei: Hazai új vetőgépek (tanulmány, Budapest 1895); Boronálás és boronák (tanulmány, u. o. 1896). A szakfolyóiratokban főleg a gazdasági gépészet köréből jelentek meg dolgozatai.

Forrás: Pallas Nagylexikon