(ejtsd: sztál) Anna Lujza Germaine bárónő, francia irónő,
szül. Párisban 1766 ápr. 22., megh. u. o. 1817 jul. 14. neckernek (l. o.), XVI.
Lajos egyik pénzügyminiszterének leánya. Az apai házba sok irodalmi kitünőség
volt járatos, akik korán fejlesztőleg hatottak zseniális lelkére. 1786. S. báró
svéd követhez ment feleségül. Nagy bámulója és szorgalmas olvasója volt
Rousseaunak, aki irodalmi munkásságára nagy hatással volt, és akiről már 22
éves korában lelkes könyvet is irt: Lettres sur les ouvrages et le caractere de
J. J. Rousseau (2 kiad. Páris 1789). Élénk részt vett a forradalmat elősegítő
irodalmi mozgalmakban is; csak halála után megjelent: Considérations sur les
principaux événements de la révolution française (3 köt., 1818 és több ízben)
c. könyve mutatja, hogy utóbb az angol alkotmányforma elveihez tért meg. A
rémuralom alatt egy ideig még Párisban maradt, később, amikor halálos veszély
fenyegette, atyjához menekült Coppetba, a Genfi-tó mellé. Innen Angliába ment,
ahol Mária Antoinette érdekében Réflexions sur les proces de la reine par une
femme c. könyvét (Páris 1798) irta. Robespierre bukása után adtak ki:
Réflexions sur la paix, adressées a M. Pitt et aux Français (u. o. 1794) és
Réflexions sur la paix intérieure (u. o. 1795) c. műveit. Mikor Svédország a
francia köztársaságot elismerte, férjével együtt visszajött Párisba, ahol a
Cercle Constitutionnel tagjaival szoros összeköttetésbe lépett. Nemsokára
megjelent két nevezetes zseniális munkája: De l"influence des passions sur le
bonheur des individus et des nations (Lausanne és Páris 1796) és De la
littérature considerée dans ses rapports avec les institutions sociales (2
köt., u. o. 1796), amelyekben a fejtegetett eszmék révén a romanticizmus előharcosának
mutatkozik. Bár elvált urától, 1798., mikor súlyos betegségbe esett, mégis
elkisérte Svájcba. (Staë 1802 máj. 9-én halt meg Polignyban,) S.asszony
szellemének szabad röpte nem igen tetszett Napoleonnak, aki több ízben hiába
kisérelte meg a vele való politikai megalkuvást. Nevezetes S. két idealisztikus
irányu regénye: Delphine (4 köt., Genf 1802) és Corinne, ou l"Italie (2 köt.,
Páris 1807). Egy évig S. Schlegel A. Vilmossal Weimarban és Berlinben
tartózkodott, és ez útja eredménye volt De l"Alemagne c. műve, amely a németek
szellemi haladásának feltüntetésével nagyon hatott a franciákra. Napoleon a
könyvet a rendőrség útján lefoglaltatta és ezért 1813. Londonban jelent meg.
Rövid ideig (1806) Franciaországban, Bécsben (1807) és Coppetban tartózkodása
után hiába tett kisérletet arra, hogy Franciaországban maradhasson, mert
Napoleon újabb száműzetési parancsot adott ki ellene. 1812 tavaszán S.
Coppetből Bécsbe menekült, aztán Moszkvába és Pétervárra, majd Svédországba
ment, ahol legkisebb fia Albert párbajban elesett. Svédországban irta: Dix
années d"exil (Páris 1821) és Réflexions sur le suicide (London 1813) c.
műveit. Napoleon bukása után S. többnyire Párisban élt, ahol egyik leányát
(megh. 1838.) Broglie herceghez adta nőül. Később maga is második házasságra
kelt egy francia szolgálatban állott olasz tiszttel, Roccával, de ezt titokban
tartotta, mert S. nevéről nem akart lemondani. Élete utolsó tiz évében irta
Considérations sur la révolution française (3 köt., Páris 1818). Összes műveit
(17 köt., u. o. 1820-1821) idősb fia adta ki Necker de Saussure életrajzi
adataival. - Legidősebb fia Ágost Lajos báró, szül. 1790 aug. 31., megh.
Coppetban 1827 nov. 11-én. Érdemes irodalmi munkásságot fejtett ki; művei:
Lettres sur l"Angleterre (Páris 1826); Notices sur M. Necker, amely 1820. (u.
o.) önállóan is megjelent. Oeuvres diverses-eit (3 köt., u. o. 1829) nővére
Broglie hercegnő adta ki.
Forrás: Pallas Nagylexikon