Stahl

1. Ernő, német botanikus, szül. 1848 jun. 21-én Schlingheimben Strassburg mellett. Tanulmányai befejeztével Würzburgban, majd Strassburgban, 1881 óta Jenában egyetemi tanár. 1889-ről 90-re eső télen Cejlont és Jávát utazta be. Nevezetesebb dolgozatai a következők: Beiträge zur Entwickelungsgeschichte der Flechten (Lipcse 1877); Über sogenannte Kompasspflanzen (Jena 1883); Pflanzen und Schnecken. Eine biologische Studie über die Schutzmittel der Pflanzen gegen Schneckenfrass (u. o. 1888); Regenfall und Blattgestalt (Buitenzorg 1893); Transpiration und Assimilation (Botanische Zeitung 1894).

2. S. Ernő György, német kémikus és orvos, szül. Ansbachban 1660 okt. 21., megh. Berlinben 1734 máj. 14. Tanulmányait Jenában végezte; 1687. a weimari herceg orvosává nevezték ki. Később a hallai egyetemre kapott meghivást, hol orvostudományt adott elő; 1706. a porosz király S.-t saját orvosává nevezte ki. S. tudományos működése főleg a kémia terére esik. A kémia történetében S. előkelő helyet foglal el, mert ő vitte be a tudományba először a flogiszton-elméletet. Minden égethető testben van szerinte flogiszton, mi alatt ő egy égethető alapanyagot (principium inflammebile, ignescibile) ért; ez a flogiszton az elemi tüzet kötve magában rejti. A flogiszton létezését leginkább azzal vélték bizonyíthatónak, hogy kénsavból és szénből ként lehet előállítani; ők ezt t. i. ugy magyarázták, hogy a sav a szén flogisztonjával egyesül és igy keletkezik a kén. A flogiszton-elmélet nagy érdeme, hogy ez az első tudományos kémiai elmélet, mely a kémiai jelenségeket egy szempontból tekinti, és ez által a kémia rendszerének felépítését lehetségessé teszi. S. munkái közül a következő címüt említjük: Zymotechnia fundamentalis s. fermentationis theoria generalsi stb. (Halle 1697). L. még Orvostudomány (XIII. köt. 564. old.).

3. S. Frigyes Gyula, német politikus és államjogtudós, szül. Münchenben 1802 jan. 16., megh. Brückenau fürdőben 1861 aug. 10. Zsidó szülőktől származott, aztán evangelikus hitre tért. Jogot tanult és 1827. Münchenben magán tanárrá habilitáltatta magát. Eleinte római joggal foglalkozott behatóbban, mint ezt Über das ältere tömische Klagerecht (München 1827) c. műve tanusítja, utóbb, főleg Schelling hatása alatt, jogbölcseleti tanulmányokra adta magát. Ide vágó jeles műve: Philosophie des Rechts nach geschichtlicher Ansicht (2 köt., Heidelberga 1830-37, 5. kiad. Br.-Freiburg 1878). 1832. S. Erlangenben rendkivüli s még ugyanazon év novemberében Würzburgban rendes egyetemi tanár lett. 1840. Berlinbe nevezték ki. S. mint Schelling hive sokat polemizált Hegel ellen s jogbölcseleti rendszerével nagy hatást tett. Szerinte az állam, a tekintély isteni eredetéről szóló bibliai tannál fogva, isteni intézmény. Ezt a gondolatot fejti ki Der Christliche Staat und sein Verhältnis zum Deismus und Judentum (Berlin 1847). 1844. S. a porosz alsó kamara tagja lett s a hűbéri párt veeztője és szónoka volt. Az erfurti parlamentben 1859. ellenezte a német szövetséges állam helyreállítását. Mint az evang. főegyháztanács tagja is nagy tevékenységet fejtett ki. Kisebb művei: Was ist Revolution? (3. kiad. Berlin 1853) és Wider Bunsen (1-3. kiad. u. o. 1855). Halála után jelent meg: Siebzehn parlamentarische Reden (Berlin 1862) és Die gegenwäartigen Parteien in Staat und Kirche (u. o. 1863, 2. kiad. 1868). V. ö. Pernice, Savigny, S. (u. o. 1862).

4. S. Károly, l. Goedeke.

5. S. P. J., l. Hetzel.

Forrás: Pallas Nagylexikon