Stahr

Adolf, német iró, szül. Prenzlauban 1805 okt. 22., megh. Wiesbadenben 1876 okt. 3. Teologiát, filologiát tanult, egy ideig különböző helyeken tanárkodott, 1852 óta Berlinben mint iró élt; 1855. másodszor is megnősült, elvevén Lewald Fanni (l. o.) irónőt. S. számos becses munkát irt Aristotelesről s tevékeny munkásságot fejtett ki a Hallische Jahrbücher-ben. Művei: Ein Jahr in Italien (3 kötet, Oldenburg 1847-50, 4. kiadás 1874); Die Republikaner in Neapel (regény, 3 kötet, Berlin 1849); Charakteristik Immermanns (Hamburg 1842); Zwei Monate in Paris (2 kötet, Oldenburg 1851); Weimar und Jena (2 köt., u. o. 1852, 3. kiad. u. o. 1893); Die preussische Revolution (2 kötet, u. o. 1893); Die preussische Revolution (2 kötet, u. o. 1850, 2. kiad. 1852); Torso, oder Kunst, Künstler und Kunstwerke der Alten (2 köt., Braunschweig 1854-55, 2. kiad. 1878); G. E. Lessing, sein Leben und seine Schriften (2 kötet, Berlin 1858, 9. kiad. 1871). Lefordította Aristoteles több munkáját, Suetoniusnak a császárokról irott életrajzait s Herodianus történetének egy részét. Azután jelentek meg: Bilder aus dem Altertum (Berlin 1863-66); Tacitus Annaleseinek I-VI. könyvét (u. o. 1871); Goethes Frauengestalten (2 köt., Berlin 1865-66, 7. kiad. 1882); Ein Winter in Rom (nejével együtt irta, u. o. 1869, 2. kiad 1871); Ein Stück Leben (u. o. 1869, költemények); Aus der Jugendzeit (2 köt., Schwerin 1870-77); Kleine Schriften zur Litteratur und Kunst (4 köt., Berlin 1872-75). V. ö. Glaser, Adolf S. (az Unsere zeit-ban 1876).

Forrás: Pallas Nagylexikon