Statius

1. Caecilius, l. Caecilius Statius. - 2. S. Publius Papinius, római epikus költő, szül. Parthenopéban (Nápoly) kr. u. 40., meghalt u. o. 96. Atyja Domitianus császárnak egyik nevelője lévén, az ifju S. korán az udvar fényes légkörébe került. Már zsenge ifjuságában babérokat aratott azokon a költői versenyeken, melyek Augusztus óta Nápolyban minden ötödik esztendőben megújultak. Hasonló diadalok vártak S.-ra Rómában, hol mint domitianus kedvence és a rögtönzött alkalmi költészet mestere hosszu ideig (94-ig?) korlátlanul uralkodott. Egyszer azonban kudarcot vallott a capitoliumi versenyeken és kedélyében megrendülve tért vissza szülővárosába, hol sírját találta. S. költészetének javát alkalmi költeményei (nász- és gyászdalok, búcsuénekek, házavatások stb.) teszik, melyeket Silvae címen öt könyvbe gyüjtött össze. Életének fő műve azonban a Thebais c. hősköltemény, melyen 12 évig dolgozott s mely ugyanannyi énekben tárgyalta Oidipus fiainak harcát. Egy másik eposzából, az Achilleus sorsát zengő Achilleisből, melyet már nápolyi elvonultságában irt, mindössze két ének maradt reánk, abból is a második csak töredékben. Kiadásai közül az összes munkákat felkarolják régebben a Gronovius-féle (Amsterdam 1653), újabban a Dübner-féle (Páris 1835), legújabban a Bährens-Kohlmann-féle (Lipcse 1876-84); a Thebaist és Achilleist a scholionokkal együtt kiadta Müller Ottó (Lipcse 1870), a Silvaet Markland (London 1728) és Hand (Lipcse 1817). V. ö. Varjas István, Kritikai adalékok a S. Thebaisához irt scholionokhoz (Egyetem. Philol. Közl. 1893).

Forrás: Pallas Nagylexikon