Status nascens

(lat.) a. m. fejlődés, kiválás pillanata. Általános tapasztalat, hogy az elemeknek kémiai hatása abban a pillanatban, amikor vegyületeikből kiválnak, sokkal erélyesebb, mint szabad állapotban. Igy p. a kénessavoldatba vezetett hidrogéngáz változást nem okoz, mert a szabad állapotu hidrogén nem hat a kénessavra; de ha a kénsavval megsavanyított kénessavoldatba néhány darabka fémes cinket teszünk, kénhidrogén fog képződni, mert a cink és higított kénsavból fejlődő hidrogén a fejlődés pillanatában (in statu nascendi) vizzé és kénhidrogénné redukálja a kénessavat. Épp igy nem hat p. a klór az aranyra, még magas hőmérsékleten sem, de ha az aranyat olyan folyadékba tesszük, amelyben klór fejlődik (királyvizbe), akkor az arany feloldódik, mert a klór a fejlődés pillanatában az arannyal oldható aranykloriddá egyesül. E tényeket az atomteoria és az Avogadro tétele alapján ugy magyarázzuk, hogy a kiválás pillanatában a hidrogénnek, klórnak és a többi elemeknek atomjai szabadulnak fel, amelyek összes kémiai energiájukat érvényesíthetik a kémiai átalakulásban; szabad állapotban azonban az elemek molekulákból állanak, ugyde hogy az atomok molekulákká egyesülhessenek, arra energiájuknak egy részét fel kellett használniok, minek folytán a molekulák kevesebb kémiai energiával birnak mint az atomok.

Forrás: Pallas Nagylexikon