Stedingiak
(a. m. partlakók), fríz-szász parasztság, mely a Weser
lapályain, Oldenburg és Brémától lefelé, a Hunte és Jade körül a tengerig
terjedő vidéken lakik, amely Weststedingenre (ma Stedingerland) és
Oststedingenre (ma Osterstad) oszlik. A nép függetlensége érdekében negyven
éves véres harcot folytatott a brémai érsekekkel. II. Gerhard érsek (1219-58)
elhatározta, hogy vagy hódolatra birja vagy megsemmisíti őket. Első támadását
visszaverték, az érsek testvére Ármin, Lippe mellett elesett, ezért a brémai
zsinaton 1230 márc. 17. mint eretnekeket elitéltette őket. Indítványára pedig
IX. Gergely megbizta Lübeck, Ratzeburg és Minden püspökeit, hogy a S. ellen
keresztes hadjáratot prédikáljanak. Csak a második hadjárat alkalmával 1233
jun. tudták legyőzni Oststedingent és a foglyokat mint eretnekeket elégették. A
kereszteseknek Weststedingen ellen intézett támadását azonban a lakosok
visszaverték. Az új, Brémában összegyült keresztes had 1234 máj. 27. rettenetes
harc után legyőzte a nyugat-S.-at is. Az országot aztán részben idegen
gyarmatosok árasztották el, akik újonnan épült kényszervárakkal
engedelmességben tartják a lakosságot. Az alteneschi harcmezőn, egy leomlott
kápolna helyén 1834 máj. 27-én a S. tiszteletére emléket állítottak.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|