Steffens

Henrik, norvég természetvizsgáló, filozofus és költő, szül. Stavangerben (Norvégia) 1773 máj. 2., megh. Berlinben 1845 febr. 13. Természettudományokat tanult, 1794. beutazta Norvégiát, 1795 óta Hamburgban, 1796 óta Kielben élt, aztán Jenába ment, ahol Schelling követője lett, majd Freibergbe. 1802 óta előadásokat tartott Kopenhágában, 1804. professzor Halléban, 1807-11. Holsteinban, Hamburgban, Lübeckben, Halléban és Boroszlóban, majd 1832. Berlinben lett professzor. Munkái: Grundzüge der philosophischen Naturwissenschaft (Berlin 1806); Handbuch der Oryktognosie (4 köt., Halle 1811-24); Die gegenwärtige Zeit und wie sie geworden (2 köt., u. o. 1817); Karikaturen des Heiligsten (2 köt., Lipcse 1819-21); Antropologie (2 köt., Boroszló 1824); Cristliche Religionsphilosophie (2 köt., u. o. 1839); Was ich erlebte (10 köt., u. o. 1840-1845, önéletirás). Novellái: Die Familien Walseth und Leith (3 köt., Boroszló 1827); Die vier Norweger (6 köt., Berlin 1828); Malcolm (2 köt., Boroszló 1831); összegyüjtve Novellen (16 köt., u. o. 1837-38) címen jelentek meg. Halála után jelent meg: nachgelassene Schriften, melyhez Schelling irt előszót (Berlin 1846). V. ö. Tietzen, Zur Erinnerung an Heinrich S. (Lipcse 1871); Petersen, Henrik S. (dánból Michelsen, Gotha 1884).

Forrás: Pallas Nagylexikon