Steiger

Gyula (danóczi) lovag, szül. Szántón (Abaúj) 1837 dec. 24. svájci nemes családból, mely a század elején telepedett le hazánkban. szülői 1848. szerény vagyonukat, melyet magyar jegyekben pénzzé tettek, teljesen elvesztették, ugy hogy S. kora ifjuságától saját munkásságára és szűk körülményekre volt utalva. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon és Egerben, majd Kassán és Pesten elvégezvén, Pesten az egyetemen jogot hallgatott. Jogi tanulmányait befejezvén, jogdoktori, majd 1862. ügyvédi oklevelet nyert. Már az 1860-iki diploma idején egyik vezére volt az abszolutizmus ellen küzdő fiatalságnak, gyüléseken buzdította s lelkesítette társait az ellenállásra. Mint gyakorló ügyvéd rövid ideig működött, mert már a 60-as években, mint több vizszabályozási és vasúti vállalat megbizottja, ilynemü vállalatokat vezetett, 1870. pedig a közlekedésügyi miniszter meghivására állami hivatalba lépett a vasútigazgatóságnál, mint a kisajátítási osztály főnöke és jogtanácsosa. Ezen állásáról 1872. lemondott, midőn a budapest-józsefvárosi kerület országgyülési képviselőjének választotta. 1867. a fővárosi törvényhatóság tagjává választották és mint ilyen Szentkirályi Móriccal (l. o.) vállvetve kezdette meg működését a főváros magyarosítása érdekében. 1870. az első népszámlálás elnökévé választották. 1871. a III. oszt. vaskoronarenddel és őt, valamint törvényes utódait lovagi ranggal tüntették ki. Mint országgyülési képviselő közgazdasági és vasúti ügyekben, különösen pedig a fővárosi törvény tárgyalása alkalmával tartott szónoklataival tünt ki, az országgyülés az ő általa benyujtott szövegezés szerint hozta meg azon törvényt, hogy a főváros hivatalos nyelve a közigazgatás minden ágában magyar. Legkiválóbb működése azonban a fővárosi törvényhatóság kebelében nyilvánult, melynek már 1867 óta folytonosan tagja. Kezdve a főváros egyesítése és az egyesített fővárosi hatóság szervezete körüli intézkedéseken, nincs a fővárosnak oly nevezetesebb szellemi vagy anyagi érdekü alkotása, melynek létrehozatalában tevékeny részt nem vett volna. Indítványozta és másokkal egyetemben létre hozta a népszinházat, melyet hét éven át kezelt is, kezdeményezője volt az első vizvezetéknek, a közigazgatás javításának, a főváros pénzügyi rendezésének stb. Már a 70-es évek elején a pesti hazai első takarékpénztár választmányának befolyásos tagja volt, 1883. vezérigazgatója, majd pedig elnöke. Ezen állásában megmaradt egész 1892-ig, mikor az öngyilkossá lett főpénztáros által elkövetett országos hirü milliós sikkasztás áldozatot követelt s ez az áldozat a szigoru, gyakran érdes modoru S. lett. Személye és kormányzata ellen fordult a vád s ekkor a megejtett vizsgálatok után önérzettel félrevonult, hivataláról lemondva, az intézet által érdemei elismeréseül előbb megszavazott nyugdíjba ment. Vezetése alatt az intézet nagy virágzásnak indult, részvényeinek értéke, vagyona, osztalékai megkétszereződtek. Az intézettől való megválása óta minden idejét a főváros ügyeinek s több iparvállalatnak szenteli, igazgatósági tagja a kassa-oderbergi vasútnak, az osztrák-magyar gáztársulatnak, a budapesti villamossági társulatnak és az országos magyar gazdasági egyesületnek. - Fia Aaladár, alkonzul és dragomán a konstantinápolyi nagykövetségnél, született Budapesten 1870 április 7-én. Középiskolai tanulmányait a bécsi Theresianumban 1888. oly sikerrel végezte el, hogy mint az intézet legjobb tanulóját a császárdíjjal tüntették ki. Majd a keleti akadémián folytatta tanulmányait, hol hasonlóképen császári díjat kapott kiváló szorgalma és tehetsége elismeréséül. 1893. tanulmányai befejeztével konzuli attachénak nevezték ki, s e minőségében két évig működött a monárkia legkülönbözőbb hivatalainál. Majd Szmirnába küldötték hasonló minőségben, nemsokára pedig a konstantinápolyi nagykövetséghez osztották be.

Forrás: Pallas Nagylexikon