Gyula (danóczi) lovag, szül. Szántón (Abaúj) 1837 dec. 24.
svájci nemes családból, mely a század elején telepedett le hazánkban. szülői
1848. szerény vagyonukat, melyet magyar jegyekben pénzzé tettek, teljesen
elvesztették, ugy hogy S. kora ifjuságától saját munkásságára és szűk
körülményekre volt utalva. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon és Egerben,
majd Kassán és Pesten elvégezvén, Pesten az egyetemen jogot hallgatott. Jogi
tanulmányait befejezvén, jogdoktori, majd 1862. ügyvédi oklevelet nyert. Már az
1860-iki diploma idején egyik vezére volt az abszolutizmus ellen küzdő
fiatalságnak, gyüléseken buzdította s lelkesítette társait az ellenállásra.
Mint gyakorló ügyvéd rövid ideig működött, mert már a 60-as években, mint több
vizszabályozási és vasúti vállalat megbizottja, ilynemü vállalatokat vezetett,
1870. pedig a közlekedésügyi miniszter meghivására állami hivatalba lépett a
vasútigazgatóságnál, mint a kisajátítási osztály főnöke és jogtanácsosa. Ezen
állásáról 1872. lemondott, midőn a budapest-józsefvárosi kerület országgyülési
képviselőjének választotta. 1867. a fővárosi törvényhatóság tagjává
választották és mint ilyen Szentkirályi Móriccal (l. o.) vállvetve kezdette meg
működését a főváros magyarosítása érdekében. 1870. az első népszámlálás
elnökévé választották. 1871. a III. oszt. vaskoronarenddel és őt, valamint
törvényes utódait lovagi ranggal tüntették ki. Mint országgyülési képviselő
közgazdasági és vasúti ügyekben, különösen pedig a fővárosi törvény tárgyalása
alkalmával tartott szónoklataival tünt ki, az országgyülés az ő általa
benyujtott szövegezés szerint hozta meg azon törvényt, hogy a főváros hivatalos
nyelve a közigazgatás minden ágában magyar. Legkiválóbb működése azonban a
fővárosi törvényhatóság kebelében nyilvánult, melynek már 1867 óta folytonosan
tagja. Kezdve a főváros egyesítése és az egyesített fővárosi hatóság szervezete
körüli intézkedéseken, nincs a fővárosnak oly nevezetesebb szellemi vagy anyagi
érdekü alkotása, melynek létrehozatalában tevékeny részt nem vett volna.
Indítványozta és másokkal egyetemben létre hozta a népszinházat, melyet hét
éven át kezelt is, kezdeményezője volt az első vizvezetéknek, a közigazgatás
javításának, a főváros pénzügyi rendezésének stb. Már a 70-es évek elején a
pesti hazai első takarékpénztár választmányának befolyásos tagja volt, 1883.
vezérigazgatója, majd pedig elnöke. Ezen állásában megmaradt egész 1892-ig,
mikor az öngyilkossá lett főpénztáros által elkövetett országos hirü milliós
sikkasztás áldozatot követelt s ez az áldozat a szigoru, gyakran érdes modoru
S. lett. Személye és kormányzata ellen fordult a vád s ekkor a megejtett
vizsgálatok után önérzettel félrevonult, hivataláról lemondva, az intézet által
érdemei elismeréseül előbb megszavazott nyugdíjba ment. Vezetése alatt az
intézet nagy virágzásnak indult, részvényeinek értéke, vagyona, osztalékai
megkétszereződtek. Az intézettől való megválása óta minden idejét a főváros
ügyeinek s több iparvállalatnak szenteli, igazgatósági tagja a kassa-oderbergi
vasútnak, az osztrák-magyar gáztársulatnak, a budapesti villamossági
társulatnak és az országos magyar gazdasági egyesületnek. - Fia Aaladár,
alkonzul és dragomán a konstantinápolyi nagykövetségnél, született Budapesten
1870 április 7-én. Középiskolai tanulmányait a bécsi Theresianumban 1888. oly
sikerrel végezte el, hogy mint az intézet legjobb tanulóját a császárdíjjal
tüntették ki. Majd a keleti akadémián folytatta tanulmányait, hol hasonlóképen
császári díjat kapott kiváló szorgalma és tehetsége elismeréséül. 1893. tanulmányai
befejeztével konzuli attachénak nevezték ki, s e minőségében két évig működött
a monárkia legkülönbözőbb hivatalainál. Majd Szmirnába küldötték hasonló
minőségben, nemsokára pedig a konstantinápolyi nagykövetséghez osztották be.
Forrás: Pallas Nagylexikon