Stein

1. Frigyes lovag, német zoologus, szül. Niemezben (Brandenburg) 1818 nov. 3-án, megh. Prágában 1885 jan. 9-én. Már mint gimnázista több tudományos dolgozatot tett közzé az Isis címü folyóiratban. 1838 óta Berlinben tanult, hol Müller János kitünő tanítványa volt. 1841. doktorrá habilitálták s ekkor a százlábuak ivarszerveiről értekezett. 1843. a berlini muzeumhoz ment őrnek. 1848. magántanárrá lett az egyetemen, majd 1850. Tharauba ment akadémiai tanárnak. 1855. a prágai egyetemre hivták meg a zoologia tanárának, hol 1877. a Ferenc-József-rend lovagkeresztjét nyerte. Főleg az alsóbbrendü állatokat, kiváltképen az ázalékállatkákat tanulmányozta. Fő műve: Der Organismus der Infusionsthiere (Lipcse 1859-83, 3 köt.).

2. S. Henrik Frigyes Károly báró, német államférfi, szül. Nassauban 1757 okt. 26., megh. Kappenbergben 1831 jun. 29. Ősrégi családból származott, jogi tanulmányait a göttingai egyetemen végezte, 1780. porosz állam iszolgálatba lépett s fokozatosan emelkedve, 1796. a vesztfáliai kamarák elnökévé neveztetett ki, mely minőségben sokat tett az ipar és kereskedelem emelésére. 1804. mint a jövedék-, vám-, ső-, gyár- és kereskedelm iosztály főnöke, tagja lett a porosz minisztériumnak, eltörölte a belföldi vámokat, statisztikai hivatalt állított fel Berlinben s az ipar és kereskedelem emelésére papirospénzt adott ki. 1806. a jenai és auerstädti katasztrófák hallatára egyike volt azon kevés porosz államférfiaknak, kik cselekedni mertek s az általános fejvesztettség közepette szakosztályának pénztárát Berlinből Königsbergbe szállíttatta. Bár III. Frigyes Vilmos nem szerette, a tilsiti béke után (1807 jul.) mégis S.-t tartotta az egyedül alkalmas embernek a porba tiport Poroszország újjá szervezésére. Mint a porosz kormány feje S. a tilsiti béke után valóban Poroszország regenerátora lett. Éles szemmel felismerte az okokat, melyek az államot a jenai katasztrófához vezették s megtalálta a helyes utat az erős, a nemzetiségi eszmén alapuló új porosz állam felemelésére. Az elnyomott porosz nép részvétlensége idézte elő Nagy Frigyes királyságának bukását, a középkori terhek alatt roskadozó népet kellett tehát felszabadítani s az állam szabad polgáraivá tenni. Az 1807 október 9-iki hires rendelet egy csapással lerontotta a válaszfalat nemesek és polgárok között, megengedte a birtokok felosztását, a polgároknak nemesi birtokok szerzését s a nemeseknek polgári foglalkozás űzését; a városokra vonatkozó 1808 november 19-iki rendelet pedig a városok kormányzatát a polgároktól választott képviselők és elüljárók kezeibe tette le. Ugyanakkor Scharnhorst támogatásával megkezdette Poroszország hadi erejének újjá szervezését az általános hadi kötelezettség alapján. E reformok felépbresztették Napoleon aggodalmait s midőn S.-nek egy elfogott leveléből (Wittgenstein herceghez) megértette, hogy S. Poroszországot szabadságharcra készíti elő, Frigyes Vilmos királyhoz felhivást intézett, melyben annak a «bizonyos» S.-nak száműzetését követelte. A porosz király kénytelen volt a parancsnnak engedelmeskedni s 1808 dec. S. elhagyva Poroszországot, Ausztriába, majd 1812 májusban Sándor cár meghivására Pétervárra távozott. Az 1812-iki orosz hadjárat után Sándor cár kiséretében visszatért Németországba s a nagy lipcsei csata után a szövetséges fejedelmek a szövetségesek csapatai által megszállva tartott országok kormányzására kiküldött bizottság elnökévé nevezték ki. E minőségben nagy érdemeket szerzett, kiválóan a kormányzására bizott területek hadi erejének szervezése körül. A párisi béke után részt vett a bécsi kongresszuson a német ügyek rendezése fölött folytatott tárgyalásokban s azután visszavonult a magán életbe. 1819-ben Frankfurtban megalapította a német történelmi társulatot, mely Németország régibb történelmi forrásainak kiadását tűzte ki célul. E társulat alakulása első sorban S. érdeme, szintugy a Monumenta Germaniae historica kiadása (l. o.). Élete utolsó éveit kappenbergi birtokán (Vesztfália) töltötte. 1872. Nassauban, 1874. Berlinben emeltek neki emlékszobrot. emlékiratait a német alkotmányról kiadta Pertz (Berlin 1884); leveleit Gagern báróhoz (1813-1831) ez utóbbi (Stuttgart 1833), s a bécsi kongresszus alatt irt naplóját Lehmann (Historische zeitschrift, 60.köt.).

3. S. Keresztély Gottfried Dániel, német földrajzi iró, szül. Lipcsében 1771 okt. 14-én, megh. Berlinben 1830 jun. 14. Fő műve: Handbuch der Geographie und Statistik (3 köt., Lipcse 1809), mely Wappäus, Delitsch, Meinicke stb. átdolgozásában még 7. kiadásban is megjelent 1853-1871. (4. köt.) és igen elterjedt.

4. S. Lőrinc, német jogtudós és közgazdasági iró, szül. Eckernfördében 1815 nov. 18., meghalt Weidlingenben (Bécs mellett) 1890 szept. 23-án. Jogot és filozofiát tanult s 1846. rendkivüli egyetemi tanár lett Kielben. A schleswig-holsteini kérdésben elfoglalt hazafias álláspontja miatt 1852. a dán kormány megfosztotta állásától. 1855-85. a bécsi egyetemen az államtudományok tanára volt. S. jeles művei közül megemlítjük következőket: Die Geschichte des dänischen Civilprozesses und das heutige Verfahren (Kiel 1841); Der Sozialismus und Kommunismus des heutigen Frankreich (2. kiad., Lipcse 1848); Geschichte d. französischen Strafrechts u. Strafprozesses (Basel 1846); La question de Schleswig-Holstein (Páris 1848); Geschichte der sozialen Bewegung in Frankreich (Lipcse 1850, 3 köt.); System der Staatswissenschaft (2 köt., Stuttgart 1852-56); Lehrbuch der Nationalökonomie (3. kiadás, Bécs 1887); Lehrbuch der Finanzwissenschaft (5. kiad., Lipcse 1885-86); Die Verwaltungslehre (1-8. rész, Stuttgart 1865-84); Lehre vom Heerwesen (u. o. 1872); Die Frau auf dem Gebiete der Nationalökonomie (6. kiad., u. o. 1886; magy. A nő a nemzetgazdaság terén, ford. Brankovics György, Budapest 1876); Die drei Fragen de Grundbesitzes (Stuttgart 1881). S.-től Az államigazgatás és az igazgatási jog alapvonalai cimen Kautz Gusztáv dolgozott át és alkalmazott hazai viszonyainkra és törvényhozásunkra egy nagy munkát (Budapest 1871).

5. S. Sarolta, Goethe (l. o.) barátnéja, szül. Weimarban 1742 dec. 15., megh. u. o. 1827 jan. 6. Schardt udvari marsal leánya, Amália hercegnő udvarhölgye, aki 1764. S. Frigyes hercegi lovászmesterhez ment nőül. Mint már hét gyermek anyja ismerkedett meg személyesen 1775 nov. Goethével, aki heves szerelemre gyuladt iránta és Iphigeniája mintaképét vette róla. Mikor aztán Goethét szive Vulpius Krisztina felé kezdte vonzani, viszonyuk rettentő szakítással ért véget. S. asszony Goethe új imádottját megvető kifejezésekkel illette, a költőt pedig Dido c. gúnyiratában (kiadta Düntzer 1867) Ogon költő név alatt szatirizálta. S. és Goethe levelezését Schöll adta ki (3 köt., Weimar 1848-51, 2. kiad. Fielitztől, Frankfurt 1883). Teljesebbé tették e levelezést az egykor Goethétől visszakért, olasz útja alkalmából irt levelekkel (kiadta a Goethe-társaság, Weimar 1886).

Forrás: Pallas Nagylexikon