Steller

Tamás, evang. tanár és lelkész a XVII. sz.-ban. Tanulmányait a vittenbergai egyetemen bevégezvén, Besztercebányára hivatott meg iskola-igazgatóul s itt működött 1673-ig, amikor a pozsonyi rendkivüli törvényszék elé idéztetett; előbb Lipótváron volt bebörtönözve, hol egyik barátjához titokban irt (vagy barátjától kapott), de a várparancsnok kezéhez jutott levél miatt kegyetlenül megveretett, ugy hogy a pálcaütések alatt ruhája lefoszladozott testéről. Sebeiből felépülve S.-t is a nápolyi gályákra vitték, honnan midőn kiszabadult, Vittenbergába ment s ott tartózkodott 1684-ig, amikor Besztercebányára hivatott lelkészül. Később szemei elgyengülvén, hivataláról lemondott s mint magánzó, később teljesen megvakulva élt ugyancsak Besztercebányán 1715. bekövetkezett haláláig. Művei: Dissertatio de voto Jacobi Ger. XXVIII. (Vittenberga 1668); De existentia spiritus infiniti, qui est Deus (u. o. 1667); Exercitatio de triplici spiritus sancti gratiae vocantis, justificantis et conservantis quidditate et diversitate (u. o. 1667); Dissertatio theologica de vana pseudo-christianorum religione (u. o. 1670).

Forrás: Pallas Nagylexikon