Stephan

Henrik, a német birodalmi postahivatal államtitkára, szül. Stolpban (Pomeránia) 1831 jan. 7., megh. Berlinben 1897 ápr. 8-án. 1848. postaszolgálatba lépett, 1856. a berlini főpostahivatalnál titkár lett, 1858. tanácsos, 1865. előadó tanácsos. 1870. főpostaigazgató s az északnémet szövetség postaügyének feje lett. Az első hónapokban nagy feladat várakozott reá: a német-francia háboruban a német hadi postaügy lebonyolítása, de S. fényesen oldotta meg feladatát. 1871. császári főpostaigazgató lett; 1876. a táviró igazgatása a postáéval egybeolvadt; 1879. a német birodalmi postahivatal államtitkárává tették. S. érdeme első sorban, hogy a német postaügy mintaszerü magaslatra emelkedett, egységes postatörvényt teremtett, behozta a levelező-lapokat s a postautalványokkal való forgalmat; szóval számos lényeges könnyítést létesített. Az ő ajánlatára egyesítették a táviróhivatalt a birodalmi postával, melynek egyik következménye az lett, hogy a táviróhivatalok száma 1700-ról 13,000-re növekedett. De S.-nak legjelentékenyebb alkotása a világposta-egyesület. Ő sürgette e fontos terv kivitelét és megélte még azt is, hogy Európának majdnem valamennyi művelt állama e szövetségbe belépett. megalapította továbbá a postamuzeumot. Siemens Wernerrel megalapította az elektro-technikai egyesületet, melynek S. tiszteletbeli elnöke volt. S. tagja volt a porosz urakházának és a porosz államtanácsnak, a hallei egyetemnek pedig tiszteletbeli doktora. S. mint iró is kiváló alakja Németországnak. Nevezetes munkái: Leitfaden zur Anfertigung schriftlicher Arbeiten für junge Postbeamte; Geschichte der preussischen Post (Berlin 1859); Das heutige Ägypten (Lipcse 1872); Weltpost und Luftschiffart (Berlin 1874); ezeken kivül még számos essayt irt. V. ö. Unter dem Zeichen des Verkehrs (Berlin 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon