Steppe
(oroszul sztepj) a. m. sivatag vagy lapos, sivár tájék. E
név a földrajzban egészen különös jelentésre tett szert, amely a sivatag
fogalmával éppen valami ellenkezőt jelent. Mig guyanis a sivatag azt a tájat
jelenti, melyről a szél a nagyobb elmállási terményeket elhordja, a S. oly
vidék, melyen a szél által hordott finom föld lerakódik s fő talaja a lösz. A
S. lényeges ismertető jele, hogy a szél soha sem hordja el s hogy védve van a
nagy szemü homok lerakódásától. A S. név átszármazott mindazon nagy síkságokra,
melyek többé-kevésbbé fátlanok, fűvel és gazzal egyenletesen benőttek, épületek
s lakosság hiánya miatt többé-kevésbbé puszták s a sivataghoz legalább a meleg
időszakban külsőre hasonlók. A S.-alakhoz tartoznak: az orosz birodalom és
Belső-Ázsia S.-i, Észak-Németország pusztái, Délnyugat-Franciaország sík
vidékei, a magyar alföldek, Észak-Amerika prairiei és kő-S.-i, a pampák
Dél-Amerikában, a S. Afrikában. A S. vagy só-S., amelyeket só (mely a viz
elpárolgása folytán kristályosodott ki) csupasz földön és sós növények
jellemeznek, vagy már csaknem sivatagszerü, kőtörmelékkel borított kő-S., vagy
sajátlagos fű-S., végre mocsár-S. vagy tundra. A S. különösen a nomád életnek
kedvez, amennyiben a viz hiánya nagy akadályokat gördít a föld mívelés elé s
ezért fontos antropo-geográfiai szempontból, mint a legnagyobb hódító népek
bölcsője. V. ö. Humboldt S., A S.-ről és sivatagokról (az Ansichten der
Natur-ban); Nehring, A jelenkor és őskor tundráiról és S.-iről (Berlin 1890).
L. még Diluvium.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|