Steppe

(oroszul sztepj) a. m. sivatag vagy lapos, sivár tájék. E név a földrajzban egészen különös jelentésre tett szert, amely a sivatag fogalmával éppen valami ellenkezőt jelent. Mig guyanis a sivatag azt a tájat jelenti, melyről a szél a nagyobb elmállási terményeket elhordja, a S. oly vidék, melyen a szél által hordott finom föld lerakódik s fő talaja a lösz. A S. lényeges ismertető jele, hogy a szél soha sem hordja el s hogy védve van a nagy szemü homok lerakódásától. A S. név átszármazott mindazon nagy síkságokra, melyek többé-kevésbbé fátlanok, fűvel és gazzal egyenletesen benőttek, épületek s lakosság hiánya miatt többé-kevésbbé puszták s a sivataghoz legalább a meleg időszakban külsőre hasonlók. A S.-alakhoz tartoznak: az orosz birodalom és Belső-Ázsia S.-i, Észak-Németország pusztái, Délnyugat-Franciaország sík vidékei, a magyar alföldek, Észak-Amerika prairiei és kő-S.-i, a pampák Dél-Amerikában, a S. Afrikában. A S. vagy só-S., amelyeket só (mely a viz elpárolgása folytán kristályosodott ki) csupasz földön és sós növények jellemeznek, vagy már csaknem sivatagszerü, kőtörmelékkel borított kő-S., vagy sajátlagos fű-S., végre mocsár-S. vagy tundra. A S. különösen a nomád életnek kedvez, amennyiben a viz hiánya nagy akadályokat gördít a föld mívelés elé s ezért fontos antropo-geográfiai szempontból, mint a legnagyobb hódító népek bölcsője. V. ö. Humboldt S., A S.-ről és sivatagokról (az Ansichten der Natur-ban); Nehring, A jelenkor és őskor tundráiról és S.-iről (Berlin 1890). L. még Diluvium.

Forrás: Pallas Nagylexikon