Sternberg
Sándor (Ungern-S. báró), német regényiró, szül. Noistfer
birtokán (Reval mellett) 1806 ápr. 22., megh. Dannenwaldéban (Stargard mellett)
1868 aug. 24. Dorpatban tanult, aztán Szt.-Péterváron és különböző német
városokban élt. Termékeny tollu regényiró volt, aki különösen az arisztokrácia
köréből vette művei tárgyát. Felemlítjük a következőket: Der Missionar (2 köt.,
Lipcse 1842); Diane (3 köt., Berlin 1832); Paul (3 köt., Lipcse 1845);
Royalisten (Bréma 1848); Die beiden Schützen (u. o. 1849); Die Kaiserwahl (u.
o. 1850); Braune Märchen (u. o. 1850); Der deutsche Gilblas (2 köt., u. o.
1851); Ein Fasching in Wien (Bécs 1851); Ein Karneval in Berlin (Lipcse 1852);
Macargan (u. o. 1853); Die Ritter von Marienburg (3 köt., u. o. 1853); Das stille
Haus (Berlin 1854). Ezenkivül irt életrajzi regényeket és művészeti
elbeszéléseket. Erinnerungsblätter-jei (6 köt., u. o. 1855-60) politikai,
irodalmi és társadalmi rajzokat tartalmaznak.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|