Stettin

1. közigazgatási kerület Pomeránia porosz tartományban, a Keleti-tenger, Brandenburg, Mecklenburg és Köslin kerület közt, 12,076 km² területtel, (1890) 749,017 lakossal. Járásai:

2. S., Pomeránia tartomány és S. kerület székhelye az Odera partján, ahol a Parnitz jobbra belőle kiágazik, vasutak mellett, az É. sz. 53° 22" 10"" és a K. h. 14° 42" 39"" alatt, (1895) 140,733 lak., virágzó iparral, amelynek fő ágai: a gép-, hajó-, cukor-, cementgyártás, kémiai ipar, a papiros-, sörgyártás és malomipar. A kereskedelem szintén jelentékeny. A tengeren a bevitel 1894-ben 1.709,071 tonna, a kivitel 660,530 tonna. A kivitel fő cikkei: fa, burgonya, nyers cukor és cement; a bevitelé: kőszén, vas, petroleum, gyarmatáruk, bor és hering. A kereskedelmet előmozdítják a vasutakon kivül az 5-6 méter mély Odera folyó, amelynek torkolatánál van S. tulajdonképeni kikötője: Swinemünde, amelyen keresztül S. egyenes összeköttetésben van New-Yorkkal, néhány francia és Földközi-tenger melletti kikötővel, de különösen az Északi- és Keleti-tenger kikötőivel. 1894. érkezett 2966 tengeri, 1068 folyami, 1224 vitorlás és 2157 kisebb parti hajó S. kikötőjébe. A város az Odera bal partján szűken épített ó-városból, az 1850 óta körülötte keletkezett új-városból és az Odera jobb partján épített Lastadie és Silberwiese nevü városrészekből áll; ezekhez járulnak a bal parton elterülő külvárosok (Unter- és Oberwick, Torney, Grünhof stb). Az Oderán 4 és a Parnitzon 3 híd vezet át. A kiválóbb épületek: a Szt.-Péter- és Pál-templom, Pomeránia legrégibb temploma, amelyet 1124-ben kezdtek meg építeni; a nagy gót Szt.-Jakab-templom, amelyet 1187-ben alapítottak és a XVIII. sz.-ban újra építettek; az egykori királyi kastély, most hivatalok helyisége, amelyet 1346-ban III. Barnim herceg alapított; a régi városház, amelyet 1245-ben I. Barnim herceg építtetett; az új városháza, a börze, az árva- és a hangversenyház. A várost díszítik azonkivül különböző emlékszobrok, aminők Nagy Frigyesé Schadowtól, amelyet a Königsplatzon 1793-ban bronzból a S.-i rendek állíttattak fel, mig az eredeti márványszobor az országházban áll; III. Frigyes Vilmos márványszobra Draketől; I. Vilmos császárnak bronzból és tiroli márványból készített szobra Hilgerstől; végül az 1831-ben elhunyt Sack szobra. A különböző közép-, szak- és népiskolákon k9vül van S.-nek egy 1824-ben alapított régészeti és történelmi társulata jelentékeny könyvtárral és gazdag muzeummal; tartományi muzeuma természetrajzi és kulturtörténelmi gyüjteményekkel és városi muzeuma kép-, rézmetszet- és faragványgyüjteménnyel. S. (latinul Stetinum, később Sedinum) régebben állítólag halászfalu volt és csak 830. kezdett jelentősebb hellyé lenni. 1124. terjedt el benne a kereszténység; a XII. sz. végén kezdtek bevándorolni a németek. 1295-ben a pomerániai hercegi család egyik ága székhelyévé tette, de ez 1464. kihalt. A kereskedelem a városban már a középkorban elég jelentékeny volt, amidőn az a hanza-szövetség tagja is lett. 1637. Svédország vette birtokába. 1678 jan. 6-án a brandenburgi nagy választó elfoglalta, de 1679. kénytelen volt azt ismét visszaadni. Az északi háboruban 1713 szept. 29. Mencsikov orosz vezér elfoglalta és okt. 9. a poroszoknak engedte át, akik 1720-ban a stockholmi békében végleg megkapták. 1806 okt. 29-től 1813 dec. 5-ig a franciák tartották megszállva. S. II. Katalin orosz cárnő szülővárosa. A nagy hadi gyakorlatok alkalmával 1895. szept. királyunk is időzött S.-ben és vidékén. V. ö. Meyer, S. in alter u. neuer Zeit (Stettin 1887); Wörl, Führer durch S. (Würzburg 1890).

Forrás: Pallas Nagylexikon