Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Stibor... ----

Magyar Magyar Német Német
Stibor... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Stibor

1. (Scibor, Czibor, Wseborius, Tibor), az előkelő Ostoja lengyel nemes családból született 1347 körül, megh. 1414-ben. 1388. pozsonyi, 1394. trencséni főispán, 1395-1402. erdélyi vajda, 1408. a sárkány-rend lovagja volt. Szereplése 1370 körül a velencei s bolgár hadjáratokban kezdődött s folytatólag nélküle valamire való harc nem is történt. Szemovit mazoviai herceg ellen ő vezetett hadjáratot s az elfoglalt Kujavia és Lanczicz kormányát Erzsébet királyné ő reá bizta. Az özvegy királynőket a horvát lázadók ellen keserves fogsága árán védelmezte. Innen kiszabadulva, Miklós és Endre testvéreivel együtt Zsigmond zászlaja alá esküdött; ki is tartott a mellett akkor is, mikor fivérei rég hűtlenek lettek esküjökhöz. Mint pozsonyi főispán határszélét megvédte az osztrákok fenyegetéseitől; fegyvereinek győzelmét látta Horvátország, Dalmácia, Bosznia, Moldva és Bolgárország. A nikápolyi csatavesztésnél is ott volt. Midőn a főurak fogságba ejtették Zsigmondot, ő Cseh- és Morvaországból kért segítésget számára. Nápolyi László trónkövetelése idején is az ő szerencsés hadvezéri tehetségének köszönhette Zsigmond király szabadulását elleneitől. Diplomáciai küldetésekben járt a cseh királynál; mint békebiró szerepelt a lengyel király és a német lovagrend, a prágai érsek és Husz János között. Ennyi hűséges szolgálatáért fejedelme is bőkezü volt vele szemben; 1388-tól kezdődő adományokkal az ország egyik leggazdagabb földesurává tette; 15 várnak s azok uradalmainak, több városnak és falunak volt birtokosa nagyrészt Nyitra, Pozsony, Trencsén vármegyékben. E nagy gazdagsággal nemcsak hogy vissza nem élt, de vallásos lelke sugallatát követve, azokkal emléket szerzett magának a vágújhelyi Ágoston-rendü kanonokok monostorában s a szakolcai kórházban. Holttestét a krakói Szt.-Katalin-egyház egyik kápolnájában helyezték nyugalomra. Dobrohna nevü feleségétől származott egyetlen fia:

2. S., 1422. Nyitra, 1428. Máramaros vármegyék őispánja s a Vág-vidék kapitánya volt. 1430. a husziták ellen küzdött, s mielőtt zsigmond király megbizásából ismételten harcolhatott volna e garázda népek ellen, 1434. meghalt. Benne a család férfiága kihalt, javai visszaszálltak a koronára azon csekély rész kivételével, mit végkielégítésül kapott Dorottya nevü neétől származó leánya Katalin, alsólendvai Bánffy Pálné.

3. S., alkalmasint S. vajdának unokaöccse. Először plocki (Lengyelország) kanonok volt. Zsigmond király 1404. S. vajdát tette az egri püspökség kormányzójává s ez már 1406. kierőszakolta az egri káptalantól s papságtól, hogy a száműzött Ludányi Tamás püspök helyett e S. kanonokot kérjék a pápától egri püspökül. XII. Gergely pápa azonban e kérelmet nem teljesítette. XXIII. János ellenben meghajolt Zsigmond 1410-iki követelése előtt és S.-t egri püspökké tette. Tiz évig volt püspül, de aztán utolérte a büntetés. A király megfosztotta őt püspökségétől. V. ö. Fraknói, A. m. k. kegyúri jog (103, 512).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is