Stöckhardt
1. Ernő Tivadar, német mezőgazdasági iró, szül. Bautzenben
1816 jan. 4. Egy általa bérelt birtokon (Brösában) mezőgazdasági tanintézetet
létesített, 1850. a felsőbb ipariskola professzora lett Chemnitzben, 1861. a
jenai mezőgazdasági tanintézet professzora és igazgatója. Egyidejüleg átvette a
Károly-Frigyes-földmívesiskola igazgatóságát Zwätzenben, Jena mellett. Mindkét
intézetet a kor szinvonalára emelte. 1872. meghivták a nagyhercegi
államminisztériumba tanácsosnak, mezőgazdasági és ipari ügyekben. 1886-ban
nyugalomba vonult. Schoberrel együtt 1855-66. szerkesztette a Zeitschrift für
deutsche Landwirthe c. folyóiratot. Művei: Bemerkungen über das
landwirthschaftliche Unterrichtswesen (Chemnitz 1851); Die Drainage (Lipcse
1852) és Der angehende Pächter (S. A.-val, Braunschweig 1869); Die Entwicklung
d. landwirthschaftlichen Lehranstalt zu Jena (1861-67) stb.
2. S. Gyula Adolf, német kémikus, szül. Röhrsdorfban
(Meissen mellett) 1809 máj. 4-én, megh. Tharandtban 1886 jun. 1-én. Bevégezvén
gyógyszerészi és kémiai tanulmányait, beutazta Angliát és Franciaországot és
ezután Drezdában a Struve-féle intézet laboratoriumában dolgozott. 1838. a
természetrajz tanára lett Drezdában a Blochmann-féle intézetben, 1839. pedig a
technikai kémia professzora a chemnitzi felső ipariskolában; végül 1847. a
mezőgazdasági kémia terén jeles buvárkodó volt. Schule der Chemie címü munkáját
(1. kiad. 1846, 19. kiad. 1881) több nyelvre lefordították. Magyar nyelvre (A
chemia iskolája) Berde Áron fordította le (1849). Jelesebb munkái még:
Chemische Feldpredigten für deutsche Landwirthe (1851-53) és Der chemische
Ackersmann címü folyóirat 1855-től. S. alapította a legelső gazdasági kisérleti
állomásokat is.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|