Stöckhardt

1. Ernő Tivadar, német mezőgazdasági iró, szül. Bautzenben 1816 jan. 4. Egy általa bérelt birtokon (Brösában) mezőgazdasági tanintézetet létesített, 1850. a felsőbb ipariskola professzora lett Chemnitzben, 1861. a jenai mezőgazdasági tanintézet professzora és igazgatója. Egyidejüleg átvette a Károly-Frigyes-földmívesiskola igazgatóságát Zwätzenben, Jena mellett. Mindkét intézetet a kor szinvonalára emelte. 1872. meghivták a nagyhercegi államminisztériumba tanácsosnak, mezőgazdasági és ipari ügyekben. 1886-ban nyugalomba vonult. Schoberrel együtt 1855-66. szerkesztette a Zeitschrift für deutsche Landwirthe c. folyóiratot. Művei: Bemerkungen über das landwirthschaftliche Unterrichtswesen (Chemnitz 1851); Die Drainage (Lipcse 1852) és Der angehende Pächter (S. A.-val, Braunschweig 1869); Die Entwicklung d. landwirthschaftlichen Lehranstalt zu Jena (1861-67) stb.

2. S. Gyula Adolf, német kémikus, szül. Röhrsdorfban (Meissen mellett) 1809 máj. 4-én, megh. Tharandtban 1886 jun. 1-én. Bevégezvén gyógyszerészi és kémiai tanulmányait, beutazta Angliát és Franciaországot és ezután Drezdában a Struve-féle intézet laboratoriumában dolgozott. 1838. a természetrajz tanára lett Drezdában a Blochmann-féle intézetben, 1839. pedig a technikai kémia professzora a chemnitzi felső ipariskolában; végül 1847. a mezőgazdasági kémia terén jeles buvárkodó volt. Schule der Chemie címü munkáját (1. kiad. 1846, 19. kiad. 1881) több nyelvre lefordították. Magyar nyelvre (A chemia iskolája) Berde Áron fordította le (1849). Jelesebb munkái még: Chemische Feldpredigten für deutsche Landwirthe (1851-53) és Der chemische Ackersmann címü folyóirat 1855-től. S. alapította a legelső gazdasági kisérleti állomásokat is.

Forrás: Pallas Nagylexikon