Stolberg

1. Ágosta Lujza grófnő, szül. Bramstedtben 1753 jan. 7., megh. 1855 jun. 30. Ismeretségben állott Klopstockkal és a göttingai költőkör több tagjával és szenvedélyes levelezést folytatott Goethével, kit sohasem látott. 1783. Bernstorff András Péter (l. o.) dán miniszterhez ment nőül. V. ö. Goethes Briefe an die Gräfin Auguste zu S. (Arndt V. bevezésével, 2. kiad. Lipcse 1881).

2. S. Frigyes Lipót gróf, német költő, szül. Bramstedtben 1750 nov. 7., megh. Sondermühlenben (Osnabrück mellett) 1819 ápr. 5. Tagja volt a Göttingai költőkörnek (Hainbund), 1775. utazást tett Svájcban, 1786. Neuenburgban hivatalnokoskodott, 1789. dán követ lett Berlinben. 1800 jun. 6. a kat. vallásra tért át, amiért Jacobi Fr. Henrik és Voss J. H. erősen megtámadták. Klopstock hatását mutató költeményeiben, melyek a bátyjáéival együtt jelentek meg, a természetet és szabadságot dicsőíti; Die Insel c. regénye (1788) nem sikerült, hasonlókép görög mintára irt drámái. Ellenben Homeros-, Sebestyén- és Ossian-fordításai kiváló becsüek. Egyéb munkái: Zwo Schriften des heiligen Augustinus von der wahren Religion und von den Sitten der katholischen Kirche (München és Lipcse 1803); Geschichte der Religion Jesu Christi (15 köt., Hamburg 1806-1818, folytatta Herz Fr., 16-45. köt., Mainz 1825-1848, és Brischar, 46-53. köt., u. o. 1850-64); Leben Alfreds des Grossen (Münster 1815, 2. kiad. 1837); Ein Büchlein von der Liebe (u. o. 1820, 5. kiad. 1877) stb. Élete első felében a kor eszméinek lelkes képviselője és az irodalom fő alakjaival (p. Goethével) benső viszonyban van; katolikus korszakában teljesen elmarad a nemzeti művelődés haladásától.

3. S. Keresztély gróf, német költő, szül. Hamburgban 1748 okt. 15., megh. Windebyeben 1814 jan. 18. Halléban és Göttingában tanult s ő is tagja volt a Göttingai költőkörnek (Hainbund). 1777-1800. Tremsbüttelben, Holsteinban, különféle hivatalokat viselt. 1800 óta nőül vette a költeményeiben dicsőített Reventlow Lujzát, Gramm udvari vadászmester özvegyét és windebyei birtokán, Eckernförde mellett (Szilézia) élt. Művei: Gedichte (öccse költeményeivel együtt, Lipcse 1779, új kiad. 1822); Die weisse Frau (hét ballada, Berlin 1414). Szinművek: Belsazar és Otanes. Fordított Theokritos, Bion, Moschos költeményeiből homerosi himnuszokat (Hamburg 1782), azonkivül Sophoklest (2 köt., Lipcse 1787). Összes költői munkái: Werke der Brüder S. (20 köt., Hamburg 1820-25) c. alatt jelentek meg; mindkettőjük költeményeiből válogatott kiadást Kreiten (Paderborn 1889) adott. Nem volt oly nagy költői tehetség, mint Frigyes, de nem is szakított annyira a haladó kor eszméivel, mint ez.

Forrás: Pallas Nagylexikon