Stoss

Veit, német szobrász, szül. Nürnbergben 1438 körül, megh. u. o. 1533-ban. 1477. Krakóba ment és egész 1496-ig ott tartózkodott. Itt készített számos munkája közül legkitünőbb a krakói Boldogasszony templomának gazdagon faragott főoltára, melynek középső része Mária halálát és megkoronázását ábrázolja, szárnyain pedig Mária és Krisztus életéből vett jelentek láthatók. Továbbra is főleg ezen a téren működött és a XV-XVI. sz.-beli nürnbergi művészek között első sorban mint fafaragó nevezetes, de tőle való IV. Kázmér lengyel király vörös márványból készült síremléke is a krakói székesegyházban, valamint Olesnicki érsek márvány síremléke a gneseni székesegyházban. 1496. hazatért Nürnbergbe és az oltároknak, egyes alakoknak és csoportoknak nagy számát faragta ki fából, a neki tulajdonított művek nagy részének hitelessége azonban még most sincs megállapítva. Kitünő művei: az u. n. Rózsakereszt-tábla (nürnbergi germán muzeum); Krisztus kínszenvedéséből vett jeleneteket ábrázoló három kő dombormű a nürnbergi Sebaldus-templomban (kivitele valószinüleg Kraffttól); Az angyali üdvözlet (u. o. Lőrinc-templom); egy kitünő, fából faragott nagy feszület (Szt.-Kereszt-kórház) stb. Festészettel és rézmetszéssel is foglalkozott. Állítólag Felső-Magyarországban is működött (l. Német művészet, XIII. köt. 48. old.); sőt vannak, akik családjának magyarországi eredetét vitatják. V. ö. Száraz Antal (Archaeol. Értesítő 1893, XIII. köt., 2. szám, 191. old.); Bode, Geschichte der deutschen Plastik; Bergau, Der Bildschinitzer Veit S. und seine Werke (Nürnberg 1884).

Forrás: Pallas Nagylexikon