Stremayr

Károly, osztrák miniszter, szül. Grazban 1823 okt. 30. Jogot végzett s állami szolgálatba lépett. 1848-49. tagja volt a német nemzetgyülésnek, azután a római jog helyettes tanára lett a grazi egyetemen. 1868. Giskra maga mellé hivta a belügyi minisztériumba. 1870 febr. 1-től ápr. 12-ig, 1870 máj.-tól 1871 febr. 7-ig és 1871 nov. 25-től 1879 febr. 15-ig mint közoktatásügyi miniszter szerepelt. Alatta szüntették meg a konkordátumot és léptették életbe az új közoktatásügyi törvényeket. Sima modorával kibékítette a neheztelő papságot és elérte azt, hogy az új törvények elleni izgatás abbanmaradt. Az Auersperg Adolf-féle kabinet után, vgyis a Taaffe-éra alatt is megmaradt a miniszteri széken. Előbb (1879) mint ideiglenes miniszterelnök, azután mint igazságügyi, évgre pedig mint belügyi miniszter működött, a német szabadelvüpárt (régi barátjainak) boszantására. Ő adta ki 1880. azt a nagy hirre emelkedett nyelvszabályzatot (Sprachverordnung), mely szerint az állami tisztviselők vegyes ajku tartományokban (első sorban Csehországban) azon a nyelven tartoznak a felekkel érintkezni, amelyen ezek kivánják. E rendelet rést ütött a német nyelv, Ausztria hivatalos nyelvének uralmán és a németek és csehek közötti gyülölségnek új tápot adott. Mindazonáltal S. állása a nyiltan federalisztikus célok után induló Taaffe-kabinetben tartahatatlanná lett és 1880 jun. 26. lemondott. Ezóta mint a legfelsőbb törvényszék másodelnöke működik. Egyúttal megtették az urakházának tagjává, itt azonban ritkán szólal fel.

Forrás: Pallas Nagylexikon