Strigel

Victorinus, német prot. teologus, szül. Kaufbeurenben 1514 dec. 26., megh. Heidelbergában 1569 jun. 26. Freiburgban nyelvészetet és teologiát tanult, Vittenbergában a schmalkaldi háboruig magán tanár volt s onnan Magdeburgba, innen Erfurtba, majd jenába költözött, hol először a vakbuzgó Flaciushoz csatlakozott, majd 1559. ismét visszatért korábbi melanchtonianizmusához; tiltakozván a Flacius által összeállított Confutationsbuch-ra való következtetés ellen, fogságba vettetett, melyből hosszu idő mulva kedély- és lázbetegen szabadult ki. Ezután 1560. a weimari kolloquiumon nagy ügyességgel védte Flacius ellen Melanchtonnak a megtérés három okáról való tanát. 1562. Lipcsébe költözött, hol 1563. teologiát és bölcsészetet tanított, de kálvinista vonzalmakkal gyanusíttatván, 1567. kénytelen volt előadásait megszakítani, amikor aztán Ambergbe, majd Heidelbergába ment, hol haláláig az erkölcstani tanszéken működött. V.ö. Otto, De Strigelio liberioris mentis in eccl. Luth. vindicae (Jena 1843); Heppe, Geschichte des deutschen Protestantismus (I. és II. köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon