Strigel
Victorinus, német prot. teologus, szül. Kaufbeurenben 1514
dec. 26., megh. Heidelbergában 1569 jun. 26. Freiburgban nyelvészetet és
teologiát tanult, Vittenbergában a schmalkaldi háboruig magán tanár volt s
onnan Magdeburgba, innen Erfurtba, majd jenába költözött, hol először a
vakbuzgó Flaciushoz csatlakozott, majd 1559. ismét visszatért korábbi
melanchtonianizmusához; tiltakozván a Flacius által összeállított
Confutationsbuch-ra való következtetés ellen, fogságba vettetett, melyből
hosszu idő mulva kedély- és lázbetegen szabadult ki. Ezután 1560. a weimari
kolloquiumon nagy ügyességgel védte Flacius ellen Melanchtonnak a megtérés
három okáról való tanát. 1562. Lipcsébe költözött, hol 1563. teologiát és
bölcsészetet tanított, de kálvinista vonzalmakkal gyanusíttatván, 1567.
kénytelen volt előadásait megszakítani, amikor aztán Ambergbe, majd
Heidelbergába ment, hol haláláig az erkölcstani tanszéken működött. V.ö. Otto,
De Strigelio liberioris mentis in eccl. Luth. vindicae (Jena 1843); Heppe,
Geschichte des deutschen Protestantismus (I. és II. köt.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|