Strindberg

Ágost, svéd iró, szül. Stockholmban 1849 jan. 22. Upsalában előbb orvostant, később filozofiát tanult, aztán tanítóskodott, majd újból folytatta tanulmányait Upsalában, különösen az újabb nyelvekkel (a khinaival is) foglalkozván. Utóbb hirlapiró és könyvtári alkalmazott volt; 1882 óta csak az irodalomnak él és leginkább Svájcban és Németországban tartózkodik. S. a realizmus képviselője Svédországban s nagyon talentumos iró. Első drámáiban (I Rom, Den Fredlöse, 1870) nem aratott sikert. Nagy szabásu Mäster Olaf drámájában a társadalmat ostorozza, s még inkább teszi ezt Röda rummet (A vörös szoba) c., a svéd irodalmi és művészeti életből vett regényében (német fordítása Ortenbergtől Budapesten [1889] jelent meg), amely nagy fetlünést keltett. 1882. jelent meg Det nya riket (Az új birodalom) c. műve, amelyben minden megtámadott, amit addig a svédek szentnek tartottak. 1884. (Genf) Giftas (Házasságok) cím alatt láttak napvilágot házasságtörési novellái (német fordításuk Ortenbergtől, Budapest 1889), amelyekre Hemsöborna (Stockholm 1887), Tschandala (1889) és I Hafsbandet (1890) címü művei következtek. Fadren (Atya, 1887) és Fröken Julie (Julia kisasszony, 1888) drámák. Kulturhistóriai munkái közül a Gamla Stockholm címü érdemel említést. Egyéb művei: Drámák (4 füz., Berlin 1893), Egy bolond gyónása (hihedt mű); Antibarbarus (1 köt., u. o. 1894, bizarr természettudományi tanulmány).

Forrás: Pallas Nagylexikon