Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
strukturali... ----

Magyar Magyar Német Német
strukturali... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

strukturalizmus

A 20. sz. elején kialakult társadalomtudományi módszertani irányzat, amely később sajátos, a neopozitivizmussal és a fenomenológiával egyaránt rokon filozófiai töltetet kapott. Felfogása szerint az egyéb társadalmi objektivácicikhoz hasonlóan a művészetek is a nyelv mintájára épülnek fel, s alapjuk az emberi szellem tudattalan aktivitása, mert a művész csak látszólag alkotója a műnek, helyette ugyanis valaki más beszél: maga a nyelv. Ebből következik a strukturalizmusban az esztétikai problémáknak strukturalista nyelvészeti problémákra való redukálása. Az egzakt, tudományos módszertan meghonosítására törekedve a strukturalizmus sokat tett a műelemzés konkrét eljárásainak tökéletesítéséért, a művészi struktúrák önmagukban való vizsgálata azonban nem elegendő, mert a műalkotások értelmét végül is csak úgy tudjuk feltárni, ha átfogóbb struktúrákba, társadalmi kontextusba illesztjük őket. Tágabb értelemben a strukturalizmus fogalomkörébe szokták sorolni mindazokat az iskolákat, amelyek a műközpontúságot, a tudományos, egzaktságot hangsúlyozzák, pl. a szláv strukturalizmust, a new criticismet, a különböző fenomenológiai iskolákat stb.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is