Struve

1. Frigyes Adolf Ágoston, német kémikus, szül. Stolpen melletti Neustadtban 1781 máj. 1., megh. Berlinben 1840 aug. 29. Előbb gyakorló orvos volt szülővárosában, 1805-ben pedig gyógyszerész lett Drezdában. Ő alapította Drezdában az első intézetet az ásványvizek mesterséges készítésére 1820., a másodikat Lipcsében 1823. és a harmadikat Berlinben 1824.

2. S. Frigyes György Vilmos, orosz csillagász, szül. altonában 1793 ápr. 15., megh. Szt.-Péterváron 1864 nov. 23. Egyetemi tanulmányait, melyek során előbb nyelvészettel, azután csillagászattal foglalkozott, a dorpati egyetemen végezte 1808-11.; 1813-ban már az ottani csillagvizsgáló obszervátora, 1817. igazgtója, 1839. pedig a javarészt tervei és intézkedései szerint felállított és épített Nikolai-főcsillagvizsgáló igazgatója a Szt.-Pétervár melletti Pulkován. S. a kettős csillagok rendszeres vizsgálatának megteremtője; az Observationes Dorpatenses (Dorpat 1817-1839, 8 kötet) majdnem egyedül kettőscsillagészleléseket tartalmaznak, melyek azután alapját teszik a kettős csillagokra nézve még most is első rendü forrásmunkáknak: Catalogus novus stellarum duplicium (Dorpat 1827); Stellarum duplicium mensurae micrometricae (Szt.-Pétervár 1831); Stellarum fixarum imprimis compositarum positiones mediae (u. o. 1852). Közben a tejút szerkezetére vonatkozó vizsgálatait tette közzé Études d"astronomie stellaire (u. o. 1847) címen és meghatározta a-Lyrae parallaxisát. S., ki különben kitünő észlelő és azon tehetségével, hogy az észlelési hibákat kikutassa, számításba hozz vagy elkerülje, Besselnek méltó kortársa volt, Oroszország összes csillagvizsgálóit szervezte és az orosz fok- és földméréseket vezette. Igy 1816-19. végezte Livonia háromszögelését 1822-52. az orosz-skandináv fokmérést vezette, a 25° 20"-nyi ív felméréséről adta ki az Arc du méridien entre le Danube et la Mer Glaciale (Szt.-Pétervár 1857-60, 6 köt.) c. munkát; a Kaspi- és Fekete-tenger közt precizió-nivellálást végzett, Szibériában, ázsiai és európai Törökországban számos hely földrajzi fekvését határozta meg. Érdemeit az orosz cár a nemesség adományozásával is kitüntette, miután már előbb valóságos államtanácsosnak nevezte ki S.-t, ki halála előtt két évvel, 1862. a csillagvizsgáló igzgatását fiának adta át.

3. S. Gusztáv, német politikus, iró és forradalmár, szül. Münchenben 1805 okt. 11., megh. Bécsben 1870 aug. 21. Jogot végzett, ügyvéd lett és 1832. átvette a Mannheimer Journal szerkesztőségét. 1846. megalapította Heckerrel a radikális Deutscher Zuschauer-t, 1848 ápr. pedig Badenban önkéntes csapatot toborzott, melynek élén a köztársaságot proklamálta, azonban (szept.) Stauffennál vereséget szenvedett. Futás közben elfogták és öt évi várfogságra itélték. Az 1849. évi (máj.) felkelés folytán azonban börtönéből kiszabadult és részt vett a badeni alkotmányozó gyülésben, ennek feloszlatása után pedig Svájcba menekült, ahonnan Angliába és onnan 1851. Amerikába költözött. Részt vett mint tiszt 1861-63. Az Unió polgárháborujában. 1863. visszatérhetett Badenba, de a politikai életben nem vett többé részt. Utolsó éveit Stuttgartban és Bécsben élte le. Munkái: Geschichte der Phrenologie (Heidelberga 1843); Briefwechsel zwischen einem jetzigen und ehemaligen Diplomaten (Mannheim 1845); Handbuch der Phrenologie (1845); Politische Briefe (1846); Grundzüge der Staatswissenschaften (4 kötet, 1847); Kritische Geschichte des deutschen Staatsrechtes (1847); Historische Zeitbilder (3 kötet, Bréma 1840); Geschichte der drei Volkserhebungen in Baden (Bern 1849); Allgemeine Weltgeschichte (6 köt., New-York 1856-59, 7. kiadás 1864-66 és két pótkötet); Das Seelenleben des Menschen (Berlin 1869). Neje Amália, szül. düsar (megh. Staten Island-on 1862 febr.), a következő munkákat irta: Erinnerungen aus den badischen Freiheitskämpfen (Hamburg 1850); Historische zeitbilder (3 köt., Bréma 1850) és Die Zitherschlägerin (regény).

4. S. Ottó Vilmos, orosz csillagász, S. Frigyes György Vilmos fia, szül. Dorpatban 1819 máj. 7. 1837. atyja mellett segéddé lett, majd azt ahsonló minőségben Pulkovára követte; ott később második csillagász, 1847-62. az orosz vezérkar csillagászati anácsadója és a geodetikai munkálatok vezetője volt, majd a csillagvizsgáló aligazgatójává, végül 1862. igazgatójává lett. S. atyja nyomdokaiban vezette a pulkovai csillagvizsgálót, mely alatta a stelláris asztronomiának Greenwich mellett alapvető intézetévé fejlődött, mint ilyen 1881. az akkor legnagyobb (30""-es) refraktorral szereltetett fel. S. maga 1841. a precesszió (l. o.) állandóját határozta meg újra és az ő értéke szerepel ma minden számításunkban. 1869-1871. az északi félgömb csillagai közt 500 új kettős csillagot fedezett fel, üstökösöket és ködöket észlelt. Naprendszerünkön belül a Saturnusszal és Neptunnal foglalkozván, az utóbbinak tömegét határozta meg, egy Uranus-holdat fedezett fe stb., az 1851-iki napfogyatkozás alkalmából pedig bebizonyította, hogy a protuberanciák a Nap testéhez tartoznak. A pulkovai csillagvizsgáló 25 éves tevékenységéről 1865. számolt be, alatta volt 1889. a csillagvizsgáló 50 éves jubileuma, melyet az Astronomische Gesellschaft, melynek S. sokáig volt elnöke és mely 1887 febr. 20-án 50 éves működését is megünnepelte: Charlier C. V. L., Über die Anwendung d. Sternphotographie zu Helligkeitsmessungen d. Sterne c. ünnepi munka kaidására használt fel. Ezután S. nemsokára nyugalomba vonult és Karlsruhéban telepedett le. Fiai közül Armin (szül. Pukován 1854.) a königsbergi, Lajos (szül. u. o. 1858.) a dorpati egyetem tanárai, illetőleg az ottani csillagvizsgálók igazgatói. V. ö. Astronomische Vierteljahresschrift (1887. és 1889. évf.); Wolf R., Handbuch d. Astronomie.

Forrás: Pallas Nagylexikon