Stucco

(olasz, ejtsd: sztukkó, sztukkmárvány v. műmárvány), gipszből, enyves vizből és festékből készült tömeg, mely megszáradva és csiszolva márványkemény és márványfényü lapokat alkot. Falfelületek, oszloptörzsek stb. S.-val való borítási módja a következő: a falra legelőször egy 2-2^1/₂ cm. vastag alapvakolatot tesznek, mely felerészben gipszből (újabban timsóval vagy bóraxszal preparált gipszből), felerészben pedig enyves vizzel kevert éles szemü homokból áll. Azután gipszből és enyves vizből pépet állítanak elő, melyet festékkel a megkivánt szinre festenek. Erre az alapszinnél sötétebben vagy világosabban megfestett gipszpéppel ráviszik a márvány rajzait. Ahol fehér foltokat akarnak előállítani, oda tiszta gipszet hintenek és ezt a nedves masszába benyomkodják. Az erezeteket gipsz, festék és enyves víz egészen híg keverékéből akképen készítik, hogy azt, a valódi márvány erezeteit utánozván, a kinyujtott masszába befecskendezik. Miután az igy elkészített tömeg megszikkadt, lepénnyé nyujtják és darabokba vágják. Az egyes darabokat vizbe mártván, a már előbb jól megnedvesített alapvakolatra rakják és arra simítással rászorítják, miközben különös gondot fordítanak arra, hogy egységes, tömör és sík felületet nyerjenek. A felületet megszáradása után gyalulják, azután fokozatosan finomabb és keményebb csiszolóköveket alkalmazva csiszolják, míg végre az u. n. vérkővel (vörösvaskő) való csiszolás után a S. teljes tükörfényt kap. Hogy ezen tükörfényt emeljék, bevonják a felületet először lenolajjal és miután azt vászonnal letörölték, terpentinben oldott fehér viasszal. Ez utóbbit gyapotrongyokkal dörzsölik. A S. előnye különösen olcsóságában és abban rejlik, hogy bármilyen szinben előállítható.

Forrás: Pallas Nagylexikon