Sturza

(Sturdza), régi moldvai bojár család, melynek több tagja ismeretes mint államférfi, fejedelem és iró. Gergely Kalimachi fejedelem alatt kancellár volt, 1817. szerkesztette többekkel együtt a moldvai törvénykönyvet. A fanarioták (l. o.) bukása után 1822. János kerül a fejedelmi trónra 1828-ig, majd 1834-49. Mihály került rá megint, kit nagyon megutáltak muszka politikája miatt. Miháyl fia Gergely (szül. 1821.) az oroszbarát konzervativek feje volt Romániában. Sándor, egy Oroszországba menekült kompromittált román politikus fia, szül. 1791., megh. 1854. Az új hazában mint lojális publicista vonja magára a figyelmet, midőn a német iskolákból kiképezve került vissza. Irt egy tanulmányt az ortodox (görög keleti) egyház tanai és szelleméről, mely őt az államtanács tagjai sorába emelte. Mémoire sur l"état actuel de l"Allemagne címü művében a német egyetemeket mint a forradalom és vallástalanság eszméinek melegágyát mutatja be. 1820. Odesszában telepedik meg, hol az emberbaráti intézményeket segélyezi. Összes műveit halála után adták ki; Oeuvres posthumes religieuses, historiques, philosophiques et littéraires címen jelentek meg Párisban (1858-61, t köt.).

S. Demeter, román államférfi, szül. 1833 márc. 10-én. Tanulmányait Münchenben, Göttingában, Bonnban és Berlinben végezte. Korán lépett a nyilvános pályára és 1857. mint a moldvai ad hoc diván jegyzője ismeretes. Közreműködött a két fejedelemség uniójánál is. 1866. legelkeseredettebb ellensége Cuza fejedelemnek, kit meg is buktatott. Midőn Hohenzollern Károly (mint király I. Károly 1882 óta) lett fejedelem, ő szerkesztette meg azt a beszédet, mellyel ez a trónt elfoglalta. 1866-68. közmunkaminiszter a Brateanu-kabinetben, majd 1876-88. fölváltva közmunka-, pénzügyi és oktatásügyi miniszter. A román tudományos akadémiának főtitkára; e minőségben adta ki Hourmuzaki műveit Documente privitoare la istoria Romanilor (A román történelmet érdeklő okmányok, Bukarest 1876-1889, 11 köt.); azután Acte si documente privitoare la istoria renasterei Romaniei (Románia újjáébredése történetére vonatkozó adatok és okmányok, u. o. 1888-89,3 köt.). Irt nehány történelmi és numizmatikai értekezést román, francia és német nyelven s politikai röpiratokat. Mint politikust furfang s makacsság jellemzik. Midőn átvette a liberális párt vezetését, kiméletlen harcot indított meg minden téren a konzervativek ellen, fölhasználva válogatás nélkül minden fegyvert ellenök s első sorban magát a magyarországi nemzetiségi (román) kérdés hivatott megoldójának mutatta be, vádolva a Catargiu-kormányt, hogy gyáva és gonosz, mert nem kél az elnyomott ausztria-magyarországi románok védelmére. Ez volt legerősebb kártyája, mely a hatalmat meg is szerezte neki s 1895 őszén miniszterelnök lett. Az új választások - bár ezek páratlan szabadelvüséggel, minten hivatalos presszió nélkül mentek végbe - óriási többséghez juttatták. Mint miniszterelnök azonnal opportunista álláspontra helezkedett, s az erdélyi kérdést az ajkára se vette többé, sőt 1896 jul. Bécsben I. Ferenc József előtt tisztelegvén, előkészítette királyunknak Bukarestben tett látogatását és Románia csatlakozását a hármas szövetséghez. Ellenfelei azonban nem nyugodtak és midőn S. Ghennadiet, a bukaresti metropolita-érseket befolyásával állásától megfosztotta, a közvélemény oly hangosan szólalt fel, hogy S. 1896 dec. beadta lemondását. Aurelianu lett utóda, míg ő a szenátus elnökévé lett. De az Aurelianu-kabinet állása elejétől kezdve ingatag vala és 1897 márc. beadta lemondását s erre újból S. került a miniszterelnöki székbe. L. Románia (története).

Forrás: Pallas Nagylexikon