Stuttgart

Württemberg királyság székes fővárosa és Neckar kerület székhelye az É. sz. 48° 47" és K. h. 9° 11" alatt, a Neckar és Nesenbach összefolyásánál, erdős vagy szőllővel beültetett magaslatok között, kies síkságon, vasutak mellett, 29,7 km² területtel, (1895) 158,378 lak., trikószövéssel, butor-, zongoragyártással, kémiai iparral, továbbá festék-, csokoládé-, kocsikészítéssel, élénk könyvkereskedéssel. A régi részében szűk utcákból, de nagyobbára rendesen épült város egykori körfalait, sáncait elvesztette, a körfalakból és tornyaikból csak maradványok vannak. Legélénkebb forgalmu utcái a Königs-, Neckar- és Olga-utca; épületeik szépsége által kitünnek: a Göthe-, Johannis-, Mörike-, Reinsburg-, Uhland- és Wera-utca. Emlékszobrai számosak; itt van a Schillerszobor Thorwaldsentől; egy 18 m. magas emlékszobor, amelyet I. Vilmos király uralmának emlékére 1841. állítottak föl; Eberhard im Bart górfnak érc lovasszobra Hofertől a régi kastély udvarában; Kristóf württembergi herceg bronzszobra; I. Vilmos király lovasszobra Hofertől a muzeum udvarán; Uhland kolosszális mellszobra, továbbá Moser jogtanárnak, Jenő württembergi hercegnek, Danneckernek, Vischernek, Bismarcknak, Moltkénak, Schubertnek, Hauffnak és Mörikének mellszobrai. A díszes kutak közül a jelentékenyebbek: a gót márványkút a Mária-templomnál, a Stuttgardia ércszobrával ellátott kút és végre a Rieth által mintázott nagy monumentális kút az Eugensplattén. A jelentékenyebb templomok: a XV. sz.-ból való, háromhajós gót templom üvegfestményekkel, a württembergi grófoknak (Ulriktól kezdve, megh. 1265., Henrikig, meghalt 1519.) kőszobraival; az 1866-76. gót ízlésben épített János-temlom; a sok tornyu helyőrségi templom szép üvegfestményekkel és az 1879. fölszentelt katolikus Mária-templom. A profán épületek közt az első helyet foglalja el az 1746-tól 1807-ig épített királyi kastély, mintegy 360 teremmel (márvány-, kék-, fehér-, ebédlőterem) és szobával, Württemberg történetéből egyes jelenteket ábrázoló, Gegenbaur által festett freskókkal, majolika-, szobor- és egyéb gyüjteményekkel; vele összefüggésben van az udvari szinház. Az új kastélytól DNy-ra látható a régi kastély a XVI. sz.-ból, amely a középkori kastélyok jellegét megtartotta a mai napig. Egyéb kiválóbb épületek: a Königsbau 1856-60. Leinstől, 26 jóni oszlopból álló nagyszer oszlopcsarnokkal; a trónörökös palotája, az 1794-ben megszüntetett Károly-akadémia, amely most könyvtárul és hivatalok helyiségeül szolgál, a Vilmos-palota, amely a király téli lakóhelyéül szolgál, a képzőművészetek muzeuma, a pénzverő, a nagy vasúti indóház, a tisztán vasból és üvegből épített vásárcsarnok, a főposta, a királyi iparmuzeum, az igazságügyi palota, a politechnikum és több más iskola, kórház és kaszárnya. A közművelődési intézetek közül az első hely a királyi műegyetemet illeti meg, amelyet 1829. mint ipariskolát alapítottak és 1862. főiskolává bővítettek; a műegyetemhez tartozik a felsőbb vasúti, posta és telegráfkurzus, összesen 65 docenssel és 490 hallgatóval. Egyéb iskolák a különböző közép- és népiskolákon kívűl az állatorvosi főiskola, a műipariskola, a zenekonzervatorium és más zenesikolák. Tudományos egyesületek: a württembergi régészeti egyesület, a hazai természetrajzi társulat, az atnropologiai társulat, orvosi, mérnök-, állatorvosi stb. egyesületek. A muzeumok és gyüjtemények közül a kiválóbbak: a képzőművészeti muzeum az újabb képzőművészek remekeinek gipszöntvényeivel, kép-, rézmetszet- és kézirajzgyüjteménnyel; a hazai mű- ésrégiséggyüjtemény a könyvtári épület földszintjén magában foglal Württembergből eredő római és középkori kőemlékeket, arany-, bronz- és egyéb ércleleteket, fegyvereket, edényeket, porcellántárgyakat, a XVI. sz.-ból való olasz bronzokat stb.; a királyi természetrajzi gyüjtemény, amelynek ásványtani, geognosztikai, paleontologiai, zoologiai stb. osztályai vannak. Legnagyobb könyvtárak: a királyi udvari és a királyi nyilvános könyvtár (350,000 kötet, 3800 kézirat és 125,000 kisebb mű). Kórházai és egyéb jótékonysági intézetei számosak. S. Stutgarten néven 1229-iki okiratban fordul elő először és kezdettől fogva a württembergi grófoknak volt tulajdona. A XV. sz.-ban V. Ulrik gróf székhelyévé és birtokainak fővárosává tette. A XVIII. században nehány évtizedre e helyéből kiszorította Ludwigsburg, de előbbi rangját cssakhamar visszanyerte. Az ipar, művészet és tudományok nagyobb lendületet csak ezen században vettek.

Forrás: Pallas Nagylexikon