Subjectivismus

(új-lat.), filozofiai felfogásnak az a módja, amidőn ismerettani, erkölcsi szempontból az Énből indulunk ki; ha azt mondjuk, hogy objektiv igazság nincs is, az igaz, ami az Énnek igaznak tetszik; az jó, ami az Énnek jónak látszik, akkor a szofisták álláspontján állunk, kik az egyéni Ént teszik mindennek (az igazságnak és erkölcsnek) mértékévé. Ettől különbözik az a felfogás, mely nem az egyéni, hanem az egyetemes Ént, amiben az emberek Enje megegyezik, teszik mindennek mrétékévé; e felfogás szerint maga a világ is mindenekelőtt az Énnek tartalma, amelyről egyébként smmit se tudhatunk. Rokon felfogás a fenomenalizmus, idealizmus (l. o.), mely azonban tovább megy és a külvilág létét tagadja is. Ha azon szélsőségig megyünk, hogy csak az egyéni lét, az én létem, rám nézve biztos, származik a solipsismus.

Forrás: Pallas Nagylexikon