Substantia
(lat.) a. m. állomány, valaminek a lényege, veleje,
ellentétben az accidenshez vagy járulékhoz, ami egy dolognak lényegtelen, külső
vagy mellékes tulajdonságait jelzi. Mint filozofiai műszó S. az az állandó és
változatlan, mely a változó jelenségeknek alapja, a sokféleségnek egésze.
Vajjon csak egyetlen S. van-e (istenség), mint Spinoza mondja, vagy kétféle
(gondolkodó és kiterjedt), mint Descartes állítja, vagy sokféle (monadok), mint
Leibniz tanítja; hogy a S. szellemi vagy anyagi mivoltu-e, arról a filozofiának
maig más-más a nézete.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|