Suite
(franc., ejtsd: szvit) a. m. kiséret (l. o.), sorozat,
egymás után. Már a XVI. sz.-ban divatba jött többféle népdalt, tánczenét egymás
mellé fűzni s igy felkölteni a változatosság ingerét. Az ily egymásba fűzött
melodikus vagy ritmikus zenedarabokat aztán többféle jelentőséggel S.-eknek
nevezték, a szerint, amint vagy szinpadi v. más világi célokra szolgáltak. A S.
tartalmát leginkább különféle nemzeti dallamok s tánczenék tették, melyek
között a leghasználtabbak voltak: az allemande, corrente, sarabande, giga
(gigue), bourré, menuette, gavotte, passepied, chaconne, pastorale, gagliarda
(romanesca), siciliano, saltarello, moresca. Ezek közül több későbben önálló
műfajá is emelkedett s még manapság is kultiváltatik zeneirodalomban, mint p. a
menuette, a gavotte, a pastorale, saltarello. Legújabb időben a S. tartalmát
újabb keletü s divatu tánceznék is képezik, mint p. a keringő, polka, galopp,
francia négyes, tarantella, serenata, mazur, polonaise, csárdás stb. Ily
S.-ekkel minden hangszerre, sőt egész zenekarra irva is lehet találkozni.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|