Sükey
Károly, iró, szül. Bukarestben 1824., hol atyja a magyar
ajku reformátusok lelkésze volt, megh. Losoncon 1854 jan. 18. Előbb a
nagyenyedi, később a kolozsvári főiskolákban tanult, de 1845. jogi tanulmnyait
félbeszakítva, szépirodalommal kezdett foglalkozni s 1847. Pestre jött, s
bohém-életet élt; az Életképekbe széptani s biráló cikkeket szolgáltatott. Az
1848 lázas tavaszán a forradalmi csarnok ifjuságának sorában szerepelt s társai
szerették és becsülték a különc, de szellmdús, hebegő, de azért élénken
vitatkozó, gunyoros hajlamu, nagy emlékező tehetségü és éles itéletü ifjat, kit
e tulajdonai igen érdekes és eredeti egyéniséggé tettek. Részt véve a márciusi
napok diadalai s tanácskozásaiban, hol tőle került ki az axioma, hogy
«forradalomban nem jó az okos ember», sok lelkes társával együtt fölcsapott
honvédnek s később Perczel Mór segéde lett. 1850. visszakerülvén Pestre, Hulló
csillagok c. költeményeket adott ki, melyekben szép lirai tehetség, gyöngédség
és verselési könnyüség mutatkozik s a Pesti Napló tárcájában biráló cikkeket
irt. Azután is folytatta irodalmi munkásságát, regényeket fordított (többek
közt a Hiuság vásárát Thackeraytől [7 köt., 1853], melyet S. halála után Récsy
Emil végzett be, s Nathaliát, Kavannagh grófnétól, 1851); az Ismeretek Tárába
is dolgozott, a Szépirodalmi Lapok könyv- és szinbirálati rovatát érdekes
cikkekkel gazdagította s a lapokban sok eredeti s fordított költemény jelent
meg tőle; az utóbbiak Moore, Shelley, Burns, Thackeray angol, Hugó Viktor
francia, Uhland német nyelvü eredetijei után, melyek közt sok jól sikerült
darab van. 1853 végén a losonci ref. középiskolába a magyar nyelv és irodalom
tanárává választatott. A magyar irodalom történetét kezdte komolyan
tanulmányozni, és annak újabb korát akarta kidolgozni Kazinczy óta, de irodalmi
nagyobb tervei csak egy haldokló álmai voltak. V. ö. Képes Újság, 1860, II. 4.,
5. sz. Vas Berebentől.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|