Sulchán áruch

(héb., a. m. terített asztal), neve a zsidók rendszeres törvény- és szertartáskönyvének, melyet Káró József tudós a XVI. sz.-ban készített a XIV. sz.-ban élt Jakab ben Áser kodifikátornak Árbá turimnak nevezett kódexe alapján. Ez utóbbi gyüjteményt Káró magyarázatokkal látte el (a magyarázat neve: Bét Jószéf), melyekben Jakab ben Áser döntéseinek forrását megnevezi, az ellentmondásokat kiegyenlíti, a tévedéseket helyreigazítja és újabb törvényeket összegyüjt. E magyarázatokból készítette el a S.-ot, melynél megtartotta a régi négyrendszerü fő beosztást: 1. Orach chajim, mely a templomi, házi, ünnepi és bőjti szertartásokat, 2. Jóre déa, mely az étkezési, gyászolási, a régi pogányokról szóló, sikoláztatási, uzsoraszabályokat, 3. Ében háéser, mely a házassági, válási törvényeket, 4. Chósén hámispot, mely a mgánjogi és bűnvádi intézkedéseket tartalmazza. Az egyes rendszerek csoportokra (haláchot), ezek ismét fejezetekre (szimán) és paragrafusokra (szeif) oszlanak. A S. egyes paragrafusait többnyire Mózes ben Izráel (Iszerlsz) ejgyzetei (hágáhot, mápá) követik, melyek Káró döntéseit kibővítik vagy megszorítják és az áskenáz ritusu zsidók számára (ide tartoznak a magyarországiak is) irányadók. A S. leghiresebb kommentárai, melyek újabb idő óta rendesen szegélyére nyomatnak: Túré záháb Dávid ben Sámuel Lévitől, Szifszé Kóhén Sábbátháj Kohéntól, Mágén Ábráhám Ábele Ábrahámtól, Meirós éjnájim Kóhén Józsua Falktól, Chelkát Mechókék Mózes briszki (Litvánia) és Bét Sámuel fürthi rabbitól. A S. először 1565. jelent meg Velencében, azóta számos kiadást ért; vannak rövid kivonatu kiadásai is; egyes részek le is fordíttattak (németre Kreuzenach és Pavly által). A S. tetemes része manapság már érvényét vesztette.

Forrás: Pallas Nagylexikon