Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Sulla... ----

Magyar Magyar Német Német
Sulla... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Sulla

a Cornelia gensnek egyik ága, melynek legkiválóbb tagja: Lucius Cornelius S. (későbbi melléknevén Felix), született kr. e. 138-ban, meghalt Kr. e. 78-ban. 107-ben mint újonnan megválasztott quesztor Afrikába került, hol csakhamar kiküzdötte magának a hadsereg becsülését szigoru kötelességtudása, a katonák szeretetét barátságos, bajtársra valló fellépése által. Hozzájárult az a nagy siker, melyet ügyes diplomáciai alkudozásaival jelentősebb áldozatok hiján elért: Jugurtha (l. o.) kiszolgáltatása Bocchus mauritaniai király részéről. S. egy csapással marius egyenrangu társa lett, egyúttal azonban magára vonta az utóbbinak engesztelhetetlen gyülölségét és megkezdődött az az előbb titkos, utóbb nyilt küzdelem, mely a római világuralom szertezüllésének csiáit foglalta magában. Egyelőre S. és Marius még megtalálták külön hatáskörüket. S. megtörte a tektoszágokat, Felső-Itáliában segített Catulusnak a cimbereket megsemmisíteni, egyúttal pedig nagy körültekintéssel rendezte a római seregek élelmezésének ügyét. 93-ban prétor, majd 92-ben proprétor lett, még pedig Kilikiában, ahol ő aratta az első győzedelmet Mithridates felett (l. o.). Nyomon követte ezt a szövetségesek háboruja, mely ismét egymás mellé állította S.-t és Mariust, de a babérból megint csak amannak jutott több. A Fucinus-tó mellett megverte a marsokat, azután a Pompeji felé vonuló szamnitokat törte össze és hamarosan az utóbbi városnak is urává lett, a gazdag zsákmányt pedig két kézzel osztogatta el katonáinak, akik bálványozták. Jutalmul rómában 88. neki szántán a konzulságot, provinciának kincses Ázsiát, s ennek velejárójául a Mithridates ellen viselendő háborut is. De már ez több volt annál, amennyit Marius és pártja elviselhettek. Szövetkezve Sulpicius néptribunnal és az újdonsült itáliai polgárokkal, a törvényhozás terén nyilt ellenzéket fejtettek ki S. Ellenében és ugy erőszakoskodtak, hogy S., kinek életére törtek, Rómából campaniai hadseregéhez menekült, melyet az ügyek állásáról felvilágosított. Marius és Sulpicius kisérletei, hogy a sereget S.-tól eltántosítsák, eredmény nélkül valók maradtak, a katonák dühre lobbantak, mikor hallották, hogy a Mithridates elleni fővezetést Mariusnak akarják adni; lelkesedve követték S.-t és gyors menetekben Róma előtt termettek, ahonnan Marius Afrikába menekült volt. S. kimélte Rómát s személyes ellenfeleinek száműzetésén kívűl beérte néhány törvénnyel, melyek a szenátus kiegésztését s a választások reformját arisztokratikus szellemben oldották meg. De aztán erélyesen hozzálátott a Mithridates elleni háboruhoz. Gyors elhatározás után először azokat a pontusi seregeket verte tönkre, melyek a Mithridatesszel szövetkezett Görögország területén állottak, (84) békealkudozásokba bocsátkozott, majd megkötötte a békét, 83. Itáliába vitorlázott, hol időközben Marius és Cinna valóságos rémuralmat léptettek életbe, melynek csak Marius halála vetett véget. Midőn S., kit Cinna családostól száműzöttnek jelentett ki, Itáliában megjelent, a szenátus seregeket küldött ellene, melyekkel azonban S. hadvezéri lángelméje könnyedén végzett. Etruriában legyőzte Csarbót, 82 okt. 25. pedig a Porta Collina előtt vívott döntő csatában a szamnitokat, a remegő szenátus és demokrata párt utolsó reménységét. S. Rómának fetétlen ura, élethossziglan választott diktátor volt, de csak november havában vonult be az örök városba, melyben az ellenpárt felhagyott minden további ellentállással. Most már akadálytalanul hozzálátott a megtorláshoz, mely nem kevésbé volt véres és félelmes, mint régebben Marius hatalmaskodásai. A hirhedett proskripciók az ellenpártot teljesen kiirtották, az elhaltak vagyonát pedig katonái között osztatta ki, ugy hogy egyik-másik fejedelmi vagyonra tett szert. De S. nem elégedett meg azzal, hogy «parasztpártot» a jelenben megölte; jövőjét és társadalmi befolyását is meg akarta szüntetni, s a nép hatalmát az arisztokraták kezeibe játszani. Erre céloztak törvényei (Leges Corneliae), melyek nemcsak törvényhozó és végrehajtó hatalmat, hanem a legfelső biráskodást is a szenátus hatáskörébe adták, a néptribunátust és cenzurát megszorították s az egész községi önkormányzatot új alapokra fektették. Mihelyt a pacifikáció nagy művét befejezte, nyilt gyülésben lemondott a diktaturáról (79 elején) és életét azontúl tudományos munkálkodás és a sport különféle nemei között osztotta meg. Megirta korának történetét, azonkivül pedig Aristoteles műveit Rómába hozván, útját egyengette a peripatetikus bölcselet behatóbb kútfőtanulmányának. S. életét megirták Zachariae (2 köt., Heidelberga 1835) és Lau (Hamburg 1855), továbbá Gerlach a Historische Studien III. kötetében. Ugancsak Gerlach egy jeles korrajzot irt róla: Marius u. S. (Basel 1856).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is