Sully
(ejtsd: szüli) Béthune Miksa, Rosny báró, S. herceg, francia
államférfiu, szül. rosnyban (Nantes mellett) 1560 dec. 13., megh. 1641 dec.
21-én. A református hitben neveltetett fel s együtt tanult Navarrai Henrikkel,
kihez kezdettől fogva a legbensőbb barátság kötelékei fűzték. A hugenotta
háborukban Navarrai Henrik oldala mellett küzdött Coutras (1587) és Ivrynél
(1590); de bár szigoru protestáns volt, ő maga ajánlotta hazaszeretetből IV.
Henriknek 1593. az áttérést a katolicizmusra, hogy a polgárháborunak vége
szakadjon. 1597. a pénzügyi rendezésével bizatván meg, a felszaporodott
államadósságot, mely 200 millió livrest tett, törlesztette, az elpazarolt
királyi jószágokat visszaszerezte, sok fölösleges hivatalt megszüntetett,
egyszerüsítette és rendezte az adórendszert, utakat épített, meghonosította a
selyemszövést és mindenekfölött emelte a földmívelést. Ez utóbbi és az
állattenyésztés - mondotta - azok az emlők, melyekből Franciaország
táplálkozik. A mellett katonai dolgokban is tett újításokat. Mint a tüzérség és
az ország összes erődeinek főfelügyelője, megtisztította az országot a
rablóbandáktól és a köznyugalmat helyreállította. Az 1600-iki szavójai
háboruban elfoglalta a bevehetetleneknek tartott Montmélien és Bourg várakat. A
békekötés után a kikötők, folyók és csatornák örökös kapitányává neveztetvén
ki, szabaddá tette a gabonakereskedést, megkezdette Franciaország nagyszerü
csatornahálózatának kiépítését s általában sokat tett a közlekedésügy jobb karba
helyezésére. Ugyancsak ő vezette a külügyeket is. IV. henrik őt 1604. Poltou
kormányzójává nevezte, 1606. az örökös hercegi címmel tüntette ki. IV. Henrik
halála után azonban kegyvesztetté lett, állását és befolyását elvesztette s a
S.-i kastélyba volt kénytelen visszavonulni. Mind a mellett XIII. lajos 1634
marsallá nevezte őt ki. Korára nézve igen fontos, habár nem mindig megbizható
és sértett hiuságát visszatükröző emlékiratai (Mémoires) Amsterdamban 1634-ben
jelentek meg (2 köt., 2 pótkötet 1662). Újabban sokszorosan meghamisítva
L"Écluse apát adta ki azokat (8 kötet, u. o. 1745). Életrajzát megirták Legouvé
(Páris 1873); Gourdault (3. kiad. Tours 1877); Bouvet de Cressé (u. o. 1878);
Dussieux (Páris 1887); Chailley (u. o. 1888); Ritter, Die Memoiren S.-s
(München 1871). Philippson, Heinrich IV. und Philipp III. (3 köt., 1876). V. ö.
a IV. Henrik és XIII. Lajosról szóló munkákat; Kückelhaus, Des Ursprung des
Planes vom ewigen Frieden in den Memoiren des Herzogs von S. (Berlin 1893).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|