Surlókór

(surlónyavalya, reszketőkór), a finom szervezetü spanyol merino-juhok között, igen ritkán nemezes-gyapjas és húsjuhok között előforduló betegság, mely lényegileg a gerincvelő kronikus gyuladásában áll. Iránta főleg az elektoralfajta juhok hajlamosak, ezt a hajlamosságot a túlfinomítás, a beltenyésztés és az elkényeztető tartás fokozza, legtöbbször a 2-3 éves juhok betegszenek meg. A S. tünetei között legelőször feltünő ijedősség és ideges izgatottság jelentkezik, mely utóbbi, főleg meleg időben, a fülek reszketésében, a fej bólintgatásában, a tág pupillás szemek reszketésében és megfogáskor a nyak és törzs izmainak remegésében, sőt görcsös rángatódzásaiban nyilvánul. 1-2 hónap mulva a test hátulsó részének gyöngesége áll be, melynél fogva a betegek bizonytalanul, ingadozva s egyúttal sajátszerüen tipegve, ügetve járnak; majd vágtatni vagy akadályokat átugrani éppen nem képesek és szaladás közben minduntalan elesnek. Egyidejüleg, nyilván viszkető vagy bizsergő érzéstől késztetve, farkuk tövét, a fart, a kereszttájat és egyéb testérszeiket dörzsölik és harapdálják. A bántalom folytonos súlyosbodása közben vérfogyottság és senyvesség fejlődik ki, mely végül elhullásra vezet. A betegség orvoslásának módja eddigelé nem ismeretes, az ellene való védekezés pedig a helyes elveken alapuló, túlzásoktól tartózkodó tenyészirányban áll, miközben új tenyészállatok beszerzése különös óvatosságot igényel. Ha a betegség valamely nyájban már fellépett, akkor a kiirtása mindig nehéz; a betegeknek és ezek közvetlen utódainak kiselejtezésén kívűl jó hatással lehet a nyájnak más vidékre, ha lehet magasabban fekvő helyre való áthelyezése.

Forrás: Pallas Nagylexikon