Sváb hercegség

Ez a régi német hercegség a svévek törzsétől vette nevét. A középkorban hol Suevia-, hol Alamanniának nevezték, mióta azonban Elzászt és Rhaetiát Alamanniától elválasztották, a Suevia név általánossá lett. Az utolsó Karolingok korában királyi tisztviselők kormányozták a S.-et, kik közül I. Konrád király kettőt, Erchangert és Berchtoldot, amiért a hercegi címet bitorolták, lefejeztetett. Burchard grófot több szerencse kisérte, herceggé csapott föl és I. Henrik király elismerte őt ebben a méltóságban (919). Halála után (926) a hercegséget rendesen a királyi család valamelyik tagja birta; IV. Henrik császár azt 1079. vejére, Hohenstaufeni Frigyesre ruházta (l. o.); Frigyes versenytársa azobnan, Zähringeni Bertold, a Breisgaut szakította el a S.-től. Frigyes utódai alatt fénykorát élte a hercegség, melynek fegyveres népe különösen a keresztes hadjáratokban vitézségével nagy hirnevet vívott ki. IV. Konrád halála után polgárháboru dühöngött svád földön, Konradinóval pedig a Hohenstauf hercegi család kihalt (1268). Ezt a főbb világi és papi urak, a lovagok s nemkülönben a városok arra használták fel, hogy közvetlen birodalmi állásra emelkedjenek. A városok önvédelmi célból a rajnai városok szövetségébe léptek (l. o.). Sokáig folyt a harc egyrészt a hercegi (birodalmi) birtokokért, másrészt a fejedelmek, lovagok és a városok között. Csak Habsburgi Rudolf vetett némiképen véget az ököljognak es a rottweili udvari törvényszékre bizta a rend fentartását és megőrzését (1287). A mellett azonban maga a Habsburg-család, nemkülönben a szomszéd württembergi grófi család is iparkodott a S. földjén családi hatalmat alapítani. A Württembergi grófok ellen a kisebb sváb urak az u. n. Schlegler-szövetséget alapították, ami véres háborura vezetett (1367). A városok ellenben a sváb városok szövetségét hivták életbe, mellyel különösen a rabló lovagoknak gyült meg a bajuk. Elvégül III. Eberhard württembergi gróf a Döffingen mellett vívott csatában megtörte a városok erejét (1388), Vencel király pedig mindennemü önsegélyen alapuló fegyveres szövetkezést birodalmi átok súlya alatt eltiltott. 17 svábföldi város mind a mellett a középkor végéig fentartotta szövetségét, sőt 1488-ban 22 város zsigmond osztrák herceggel és Eberhard württembergi herceggel, még pedig a közbéke fegyveres fentartása céljából, szövetséget kötött. Ez az u. n. nagy sváb szövetség 13,000 katonával rendelkezett. 1495-ben a württembergi grófság hercegség rangjára emelkedett s bizonyos tekintetben a S. helyébe lépett. (L. Württemberg). Midőn I. Miksa császár Németországot kerületekre osztotta (1500),a S. a sváb kerület (l. o.) nevét kapta. A nagy városi szövetség a keblében támadt vallási viszályok folytán 1533. oszlott fel. A 30 éves háboruban és a francia forradalmi háborukban a volt S. földje sokat szenvedett a franciáktól.

Forrás: Pallas Nagylexikon