Svájci hunnok
Wallis kanton anniviersi völgyeinek apró felavaiban különös
népfaj él, mely némely külföldi iró (Bridel, Boccard, Malter) megjegyzései
szerint a chalons-sur-marnei ütközet után ide vonult hunnok, sőt mások szerint
(Rivar) X. sz.-beli magyarok maradékai. E nézet nálunk is kifejezést nyert a
Tudománytár 1833. és 1835-ik évfolyamában, s Történelmi Zsebkönyvben is.
Horváth Mihály, ki maga bejárta e vidéket, tanulmányt irt róla: A hunnok
maradványai Svájcban, az anniviersi völgyben. Botka Tivadar is tárgyalja
Millenium c. cikkében (Századok 1878); legújabban pedig a hunnok és a hires
székely irás buzgó hazai kutatója, Fischer K. A. foglal állást e felfogás
mellett a helyszinén tett széleskörü tanulmányai alapján. Ezekkel szemben
valószinüleg Réthy László döntötte el a kérdést: a Svájci hunnok címü cikkével
(Ethnographia I., 1890, 89-104. old.). Népregék hozták létre a hunn eredet
hirét. Bourit genfi iró a mult század végén Voyage dans les Alpenins c. könyvében
irta meg először, hogy Wallis őslakói (a sauvage-ok) menekülő hunnok voltak s e
képzetet csakis az akkor még pólyájában levő prehisztorikai tudásból
meríthette, mely az Észak-Németország területén Hünengräber, Hinenbetten,
Hünentritte, Hünenbrugen név alatt ismert őskori telepekkel kezdett először
foglalkozni. E kőemlékeket, sírokat, kőhalmazokat más vidékeken Riesen- v.
Teufelsbetten, Teufelsaltäre, Teufelsküchen, Steinöfen, Schlüppstein nevek
alatt ismeri a német parasztnép. A Hünengräber stb. féle kőemlékeket a
népetimologia már a középkorban a hunnokkal kapcsolta össze. Az újabb
tanulmányok kimutatták, hogy e szóképzések a németeket megelőző kelták
neyelvéből származnak, holonn követ, cuana pedig halmot jelent: Hünengrab tehát
kősírt vagy halomsírt és nem hunn sírt jelent. A Hünengräber-kérdés a még
mindig vitás avar-ringekre is világot látszik deríteni: észak-német vidékeken
némely halomszerüleg felhányt őskori kőhalmazt Hünenringnek neveznek
(Obermüller, Deutsch-keltisches geschichtlich-geogr. Wörterb., Berlin 1872 II.
82), az pedig ismeretes, (igy a magyarokban is) ugyanazt a fajt látták. Igy
(német közvetítéssel) jutottak nemzeti krónikáinkba is a hunn tradiciók, melyek
a XII. sz.-ban egy újabb elemmel, a székelyek hunn eredetével bővültek ki.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|