Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Svéd irodal... ----

Magyar Magyar Német Német
Svéd irodal... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Svéd irodalom

A svéd költészet legrégibb emlékei majd mind elvesztek. De néhány megmaradt strófa, felirás sé egyéb irodalmi nyom azt mutatják, hogy a dalok tartalmi és formai tekintetben az izlandi Edda-dalokhoz hasonlítottak. A Folkvisa (svéd népdal), mely a XIII. sz. óta a dán és német népdal hatása alatt fejlődött, nicns szoros kapcsoaltban ezzel a régi költészettel. E közép-svéd népdalokat részint főleg XVI. és XVII. sz.-i kéziratok, részint maga a nép őrizte meg, amely azokat még ma is ismeri. Kämpavisának a történelmi és hősi (hazafias) tárgyu népdalokat nevezik. E dalok formája a váltakozó végrímes strófa; az ó-germán alliterációból semmi sincs bennük. A Kämpavisa mellett, az egyház és a lvoagság hatása alatt keletkezett a Riddarvisa, amelyben az itt is túlságban levő epikai elemhez lirai elem járul. A legrégibb dalgyüjtemények Hans Oluffsontól (XVI. sz., Visbak), Bröms Gyllenmärstól (XVII. század eleje) és Bauertól valók. Fontosabb újabb gyüjtemények vannak Geijer- és Afzeliustól (Svenska Folkvisor, új kiad. Stockholm 1880) és Arwidsontól (Svenska Fornsanger, 3 kötet, 1834-42). Nevezetes és teljesen nemzeti a svéd jogi irodalom, amely számos törvénygyüjteményt mutathat fel a XIII. és XIV. sz.-ból.

A közép-S. egyéb része többé-kevésbé a közép-európai irodalmi áramlat közvetetlen hatása alatt áll. A legrégibb biblia fordításában Mátyás linköpingi kanonok (megh. 1350.) vezetése mellett többen vettek részt; a teologiai irodalom azonban csak szt. Brigitta (l. Brigitta-rend) hatása alatt vett különs lendületet. Az ő latinul irt, de csakhamar svédre lefordított kinyilatkoztatásait foglalják magukban a Heliga Brigittas Uppenbarelser (legjobb kiadás Róma 1628, újabban 4 kötet, Stockholm 1857-62). A Brigitta-kolostorokban számos latin egyházi munkát, keleti mese-gyüjteményeket, tanító-költeményeket s egyéb világi tartalmu köynveket is ültettek át svéd nyelvre. Majd mindezeket a műveket Klemming kiadta Svenska Fornskrift-Sälskapet Samlingar-jában (Stockholm, 1844 óta). Gazdag e korban a S. krónikákban is, amelyeket régente többnyire versben irtak. Ilyenek a Erikskrönika (1320-ig) és folytatása, a nya Krönikan (1496), a Lille rimkrönikan stb. (kiadta Klemming, Svenska medeltidens rimkröniker c., 3 köt., Stockholm 1865-1868). ezenkivül maradt e korból számos latin nyelvü krónika is. A didaktikai munkák közül nevezetes a svéd királyok tükre: Um Styrilsi Kumunga ok Höfdinga (1350 körül, kiadta Geete, 1878).

Az upsalai egyetem megalapítása (1477) eleinte nem igen mozdította elő a magasabb műveltség ügyét. A reformáció apostolai: Olaus testvérek és Petri Lőrinc, mindannyian Melanchton tanítványai, ugy szólván az egész irodalomnak képviselői a maguk korában. Bibliafordítók, krónikairók és költők egy személyben. ugyanekkor szerepelt még az elűzött és Rómbáan élő katolikus testvérpár is: Magnus János, egykori upsalai érsek (megh. 1541.) és Magnus Olaus (megh. 1558.), mindketten megirván az északi népségek akalndos történetét. II. Gusztáv Adolf tórnra léptekor sem állott a tudományos műveltség magas fokon. A költészet nagyon szegény volt; a legfontosabb szerepet az iskolai komédia vitte; és ez is a németek révén került Svédországba. Most két tudós tanár lépett fel, akik az ifjuság kegyéért való versengésben odáig mentek, hogy a király, véget vetendő az általuk keltett nyugtalanságnak, mindkettőt elmozdította állásától. Az egyik, Messenius János (megh. 1637.) történelmi vígjátékokat irt, amelyeket tanulók által adatott elő; később husz évig tartó kemény cajaneborgi fogságában irta 14 kötetes történelmi művét: Scandia illustrata, amely sok tekintetben forrásmunkául szoltált. Tanítványai közül Prytz András nevezetes (En lustigh comoedia om Konung Gustaf I., kiadta Lundell, 1882). Messenius vetélytársa, Rudbeckius János Westeraasban püspök lett és mintaszerüen szervezte az iskolákat, a gimnáziumot, a teologiai tanulmányokat. II. Gusztáv Adolf, aki mint történetiró maga is működött, sok iskolát és az első gimnáziumokat alapította meg; az upsalai egyetemet is rendkivüli pazar módon segítette. Számos államférfiu, diplomata mint tudós is kitünt, igy Axel Oxenstjerna, aki sokban közreműködött, hogy az abói és dorpati egyetemek és egyéb új iskolák létesüljenek. Nagy szerepet vitt az udvar és az upsalai egyetem Krisztina királynő alatt, aki Németországból, Hollandiából és Franciaországból számos neves tudóst (igy p. Descartest) hivatott meg.

A svéd költészet atyjának Stjernhelm (megh. 1672.) nevezhető, aki többi közt egy hexameteres Herkules c. tanítókölteményt is irt. E kor legnevezetesebb költői Lucidor (tulajdonképen Lars Johanson, leszúrták 1674.) és Runius (megh. 1713.) voltak, azonkivül kitüntek: Columbus Sámuel (megh. 1679.), akit kortársai «svéd Flaccus»-nak neveztek; a hazafias költő, Dahlstjerna (megh. 1709.); Spegel érsek, akinek Du Bartas s Arrehoe után készült Guds Werk och Hvila (István műve és pihenése) c. vallásos eposza igen szép leirásokat tartalmaz; Brenner asszony (megh. 1730.), akit száraz és pedáns volta dacára kortársai a tizedik muzsának tekintettek; Friese (megh. 1729.), a jeles elegikus költő és Iriewald (megh. 1743.), a «svéd Boileau», aki az új francia klasszikai irányt honosította meg. Mindezek munkáit kevés kivétellel Hanselli adta ki egy címen: Samlade ritterhetsarbeten af svenska författere fran Stjernhjelm till Dalin (Upsala 1856).

Az újabb svéd szépirodalom atyjául Dalin tekintendő. Először egy az angol Spectator szellemében szerkesztett Argus (1732-34) c. folyóirattal lépett fel. Költeményein kívűl főleg prózája méltó a dicséretre a svéd birodalom történetét tárgyaló művében. Mellette Nordenflycht asszony tünt ki mély érzésü dalaival. E nő körül költői iskola csoportosult, amely később utile dulci nevet vett föl. ez iskolához tartoztak: Gyllenborg (megh. 1808.), aki meséket, ódákat, és Voltaire henriása utánzásakép Taget öfver Bält c. epikus költeményt irt és barátja, Creutz, aki Atis och Camilla címü idilljével nagy hatást tett nemzetére. A nyelv művelése érdekében rendkivül sokat tett Kellgren (l. o.), akivel a felvilágosodás jutott uralomra Svédországban és aki mint lirai és szatirikus költő a legelsők közt foglalhat helyet. Vetélytársa volt Leopold(megh. 1829.), aki Popet utánozta. Nagy tekintélynek örvendtek Lenngren asszony és Oxenstjerna gróf (l. o.) is. Mindez említett irók a francia minták szerinti klasszikus iskolához tartoztak. Ennek az iránynak angy pártfogója volt III. Gusztáv király, aki maga is készített szindarabvázlatokat, mint szónok is kitünt és 1786. a svéd akadémiát alapította meg. Külön csapáson haladt a szentimentális Lidner (l.o.) és a geniális Bellmann (l. o.). A maga körében eredeti iró volt Ehrenfvärd Károly Ágost gróf is (megh. 1800.). Szellemi rokona, Thorild heves vitába elegyedett az uralkodó ízlés korifeusaival, Hellgrennel és Leopolddal. Néhány év multán Höijer B. filozofus és Silverstolpe G. A. lapot indítottak, amelyben a hazai és külföldi irodalmi termékek beható kritikai méltatásával foglalkoztak.

A XIX. sz. elejével a S. legújabb korszaka kezdődik; a svéd nemzeti irodalmat az 1809-iki forradalomtól lehet keltezni. A már említett Thorildon kívűl, aki a merev formalizmus ellen harcolt, Franzén és Wallin lirikusok voltak azok, akik az új irányt megindították. Ugy ezek, mint az egyházi dalköltő Choraeus, a dalt és a tanítókölteményt művelő Kullberg és Valerius, a Blumauert és Wielandot fordító Stiernstolpe és Lindegren s Nordforss, az átmeneti korszakhoz tartoznak. A XIX. sz. elején, afőleg Jöijer filozofus élesztette új szellem Upsalában egy angy részt még tanulókból álló, a széptudományokat kedvelő társaságnak adott létet, amelyből 1807. az Aurora-társaság keletkezett. IV. Gusztáv Adolf kormánya mindenképen ártani törekedett a mozgalomnak és az új eszmék ellen a Wallmark szerkesztésében megjelenő Allmänna journalen för litteratur och theater c. lappal harcolt, amely az akadémia és a régi klasszikus iskola buzgó előharcosa volt. Az 1809-iki forradalom után a könyvkereskedelem és a sajtó felszabadulván, a politikai őjraébredést csakhamar az irodalomé is követte. Az elavult iskola ellen két párhuzamosan haladó irány küzdött, amelyek egyikében az idealisztikus, másikában a nemzeti volt a fő elem. Utóbb mindkté irány a gyakran túlhajtott romantikában találkozott. Az első iránynak 1809 óta két folyóirata volt: a Polyfem (kiadta Stockholmban Askelöf) és Phosphoros (1810-14), melyet Upsalában Atterbom szerkesztett. Nemsokára Atterbom egy Poetisk Kalender (1813-22) c. naptárt is indított meg. A Phosphoros után ez irány hiveit foszforistáknak nevezték el; mikor pedig e lapjuk megszünt, helyét a Svensk litteraturtidning (1814-24) foglalta el. A mozgalom főbbjei Atterbom, Elgstöm, Hedborn, Euphrosyne (Nyberg asszony) s Dahlgren költők, és Hammersköld, Palmblad, Schwerin gróf és Livijn prózairók voltak. A romantikusok és klasszikusok közti ádáz harc hosszu ideig tartott. Mindazonáltal az új eszmék még az akadémiába is behatoltak, és midőn Leopold, a klasszicizmus egyetlen jelentékeny képviselője meghalt, magát Atterbomot is beválasztották az akadémiába.

A második fő iránynak, amely a svéd nemzeti irodalom mozgalmában érvényre jutott, noha a harcban nem vett részt, az u. n. gótok voltak képviselői, akiknek lapja az Iduna vala. A foszforistákkal szemben, akik a legelvontabb ideálizmusra törekedtek, a gótok nyelvben és tartalomban egyaránt nemzeti, északi talajból fakadt irodalom felvirágoztatásán fáradoztak. Jellemző mű e szempontból Geijer Manhem c. költeménye. Ez irány fő képviselői Geijer (l. o.) és Tegnér (l. o.) voltak, továbbá Ling, Afzelius, az ifjabb Adlerbeth. Az újabb S. korábbi korszakában még egész csomó költőt találhatni, akik semmiféle iskolához nem sorolhatók. Első rangu hely jut közülök a korán elhunyt Stagneliusnak, aki a költészet minden nemében kiválót alkotott. Barátja, Nicander kevésbé eredeti, de egyöntetübb költő volt. A drámairók közt kimagaslik Beskow Bernát, akinek Torkel Knutsson c. drámája egyike a S. legnagyszerübb alkotásainak. Börjesson trgédiái, valamint Blanche, Jolin, Hodell Hedberg, Alfhild Agrell, Michaeälsson s a finn Numer stb. drámai művei is nagy tetszést arattak. Egész Svédországban hiresek Fahlcrantz szójátékai és paródiái. A legtevékenyebb és legtöbb oldalu költő mindazonáltal Almquist, aki azonban gyakran tulságosan eredetieskedik. Az újabb nemzedék tagjai közt főleg a finn Runeberg (l. o.) vált ki mint poéta, továbbá honfitársa, Topelius.

A regény Svédországban egész az újabb időkig majdnem teljesen műveletlen mező volt. A történelmi regény Scott Walter utánzása révén Svédországban is honosult meg. Gumälius pap (Thord Bonde) kisérlete után egy D. K. álnevü iró (talán Palmstjerna) két regénye következett: Snappharnarne és Az utolsó est Östanborgban. Ugyancsak történelmi regényeket irt Sparre Gusztáv gróf (Az utolsó szabadhajós stb.). Crusenstolpe regényeiben sajátságosan vegyül a költészet a valósággal; művésziebb iró már Kullberg (III. Gusztáv udvara). Almquist regényei kevés kivétellel a különcködő genialitás és olykor a kommunizmus bélyegét viselik magukon. Nagyon kedveltek Mellin elbeszélései. Különben tulajdonképeni történelmi regény csak rövid ideig virágzott, helyét csakhamar a jelenkorból vett erkölcsrajz szorította ki. E téren főleg Wetterbergh (irói envén Ádám bácsi) érdemes említést, aki a középosztályból vette genreképeit. Palmblad novellái és regényei közül az utóbbiak a S. legjobb e nemü termékeihez tartoznak. tehetséges tárcairók, akik azonban a regényt és novellát is művelik, Sturzenbecher (Orvar Odd) és Blanche. Egyéb regényirók: Ridderstad, Kjellmann-Göranson (Nepomuk), Adlersparre (álnevén Albano), Zeipel, Bjursten, John, Topelius, Rydberg, Strindberg, Geijerstam és a következő finnek: Taveststjerna, Aho (Brofeldt) és Ahrenbeng. nagyon szeretik Bremer Friderika, továbbá Flygare-Carlén és Freiin Knorring asszonyok jeles regényeit. Említendők még (Stalberg) Vilma novellái is. Az újabbak közt Schwartz Mária Zsófia, Wettergrund Jozefin (Lea), Edgren Sarolta (l. o.), Nyblom Heléna és Roos Mtild vonták magukra a figyelmet. A legújabb korban Svédországban is a realisztikus-naturlisztikus irány érvényesült, amelynek fő képviselője Strindberg Ágost (l. o.). Ez irány követői közt említendők még Alfhild Agrell, Benedictson asszony (Ahlgren Ernő álneve), továbbá Nordensvan, Geijerstam és Thor Hedberg. Újabban Heidenstam V., Levertin O. és Lundegard költők és irók letértek a merev realizmus útjáról, a képzeletnek szabadabb szárnyalást engednek és egyszersmind sokkal egyénibbek is. A S.-mal nálunk nagyon kevesen foglalkoztak; legtöbb érdeme van e téren Győry Vilmosnak, aki Tegnér Frithjof-mondáját mesteri kézzel ültette át irodalmunkba; azonfelül más svéd költőkből is jeles fordításokat adott (Budapest 1892). Számos irodalomtörténeti cikke is jelent meg különböző folyóiratainkban.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is