Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Svédország Sweden

Magyar Magyar Német Német
Svédország Schweden

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Svédország

(Sverige, l. a mellékelt térképet), Norvégiával perszonál-unióban levő királyság a Skandináv- félszigeten, az É. sz. 55° 21" (Smyge Hec) -69° (Kilpisjärvi, amely tóból a Köngämäelf szakad ki és a párisi K. h. 9°-22° közt. Határai a Botteni-öböl, Keleti-tenger, az Öre-sund, Kattegat, Skagerrak, Norvégia és Finnország (ahol a Muonio- és Tornea-elf a természetes határai). Legnagyobb hossza 1500, szélessége 3-400 km., területe: 442,126, illetőleg 450,574 km2. Partjainak hossza 7624 km., amiből 6589 esik a Botteni-öböl és Keleti-tengerre és 1035 a Skagerrakra és Kattegatra. E partokban a legtöbb helyen csak apró öblöcskék vannak, amelyek előtt sok az apró sziklás sziget (skärgard a. m. sziklacsoport); ezek a Kattegatban kopárak, a Balti-tengerben nagyobbára növényzettel takartak. Köztük a jelentékenyebbek: a Hval-csoport, a gránitjáról ismeretes Malmön, Oroust (345 km2), Tjörn (131 km2), a tengeri fürdőjéről isemretes Marstrand, Hallands, Väderö, Hven, Bornholm,Öland (1345 km2), Gottland (3116 km2), Gotska-Sandön, a stockholmi szigetcsoport (Torö, Alö, Muskö stb.), Björkö, Gräsö, Alnö, Hernö, Ulföar, Angesö, Holmö, Brandö, Esterö stb. A királyság felszinének 33 % a 90 m.-nél mélyebben, 29 %-a 90-240, 30 %-a 240-600 és 8 %-a ennél is magasabban fekszik. L. a felszinre nézve részletesebben Skandináviá-t.

Termékek.

Sem az éghajlat, sem a talaj nem nagyon kedvező a földmívelésre, mind a mellett újabb időkben annak intenzivebb tételére igen sok történt. Az egész területből 8,3 % áll mívelés alatt, 3 % legelő és 45,9 % erdőség. A mívelés alatt álló föld 1897-ben 329,930 részre oszlott; ebből volt 2 ha.-nál kisebb 70,529, 2-20 ha. 214,158, 20-100 ha. 32,447 és 100 ha.-nál nagyobb 3155. A főbb termékekkel 1894. bevetett területet 1000 ha.-okban és azok 1895-iki termését 1000 hl.-ekben a következő tábla mutatja:

  Búza

Rozs

Árpa

Zab

Kevert gabona

Hüvelyesek

Burgonya

  70,8

402,3

218,8

818,3

116,5

52,0

158,2

  1338,4

7118,5

5151,5

24753,3

3348,1

865,4

19720,2

[ÁBRA] Svédország

Az 1895-iki gabonatermés értékét 216,8 millió koronára becsülik. A földmívelés legnagyobb területeket az ország D-i részében foglal el; legtermékenyebb Götaland tartomány és ebben is Malmö környéke; a középső részen a megmívelhető részek már gyérülnek és az É-i részeken már csak egyes tisztásokra szorítkoznak. Legmesszebb É-ra (68o) az árpa nyulik föl rozsot termelnek még Haparandánál, sőt a Tornea mentén a 66o-ig. A búza a Dal-elfig nyúlik föl, míg azelőtt Stockholm körül a termelése véget ért. A gyümölcsfák közül legelterjedtebbek a cseresznye-, alma-, kört- és szilvafa; de Upsalán túl már nem teremnek gyümölcsöt. 1840-80. S. azon helyzetben volt, hogy több gabonát exportált mint behozott; 1881 óta ezen árucikkben állandóan behozatalra szorul; egyedül a zab az, amiből évenkint mintegy 200 millió kg.-ot exportál; búzaszükségletének csak mintegy 50, és rozsszükségletének mintegy 70 %-át képes előállítani. A kender- és lentermelés szintén kevesebb, mint amenyire az országnak szüksége van. A mezőgazdaság emelésére szolgálnak a stockholmi gazdasági akadémia, két gazdasági középiskola (Ultunában Upsalánál s Alnarpban Schonen tartományban), 27 földmíves-iskola és minden länben a háztartási iskolák. Bár S. legelői soványak, a házi állatok száma a lakossághoz mérten elég jelentékeny. Az 1894-iki állatstatisztika szerint volt S.-ban 501,157 ló, 2.515,536 szarvasmarha, 1.319,289 juh, 769,192 sertés, mintegy 77,000 kecske és a lappok közt nagy számu rénszarvas. Az állatok számarányának azonban kevésbé felel meg a minősg; ámbár újabban e tekintetben is megkezdődött a haladás. A lovakat, különösen a jemtlandi és ölandi fajt, főképen a közlekedés föntartása és teherhordás céljából tenyésztik. A szarvasmarháknál, ameyeknek száma éppen ugy mint a sertéseké növekvőben van, főképen a tejelésre fordítják a gondot; újabban nagy mennyiségben készítenek a tejökből vajat is. A juhok és kecskék száma apadóban van. A földmívelésen és állattenyésztésen kívűl a a nemzeti jövedelm jelentékeny részt az rdőgazdaság szolgáltatja, hiszen a területnek 45 %-át borítják erdők. Az É. sz. 61°-án túl csaknem kizárólag tűlevelü fák, míg ezen vonaltól D-re már inkább lombhullatók alkotják az erdőket. Azonban ezen hatalmas erdők is gyérülnek; nemcsak a tüzelés, házépítés, kerítéskészítés, hajógyártás, faszénégetés, az olvasztók és bányák pusztítják, hanem nagy mennyiségben exportálnak is fát, ugy hogy az évi termelésnek legalább 31,5 millió m3-t kell kitennie. De D-i S.-ban már most is érezhetővé kezd lenni az erdőhiány. A vadászat régi, nagyobb jelentőségéből sokat veszített; fontosabb annál a halászat, amely különösen a Kattegat- és Skagerrak-mellék lakóinak fő jövedelmi forrása; a folyókból és tavakból is sok lazacot és pisztrángot fognak; mindazonáltal a halszükséglet egy részét Norvégia fedezi. A bányászat szintén igen fontos foglalkozás S.-ban. Legjelentékenyebb a vasércbányászat, különösen Kopparberg, Örebro, Wermland, Westmanland, Upsala lnekben; leghiresebb a dannemorai bányák és legnagyobb a vasérckivitel Gellivarából. Nemcsak a vasércbányászat, de nyers és öntött vas előállítása is folytonos haladást mutat. 1894-ben az egész királyság vasérctermelése 1.926,523 tonna volt, amiből 831,395 tonnát exportáltak. Az öntött vas termelése ugyanazon évben 456,272, aródvasé pedig 267,049 t.-ra rúgott. A vasérceken kívül bányásztak 1893-ban 14,825 tonna ezüst- és ólomércet, 25,710 tonna rézércet, 47,029 tonna cinkércet és 3359 tonna mangánércet. A tiszta aranytermelés 93,6, az ezüsté 2869, az ólomé 317,091 és a rézé 349,899 kg.-ra rúgott. D-i S.-ban nem jelentéktelen széntelepeket is találtak, amelyeknek terméke 1894-ben 213,634 t. szén volt. 1894. a bányászattal foglalkozó lakosság 25,452 főre rúgott.

Lakosok.

S. lakosai kevés kivétellel a germán-skandináv néptörzshöz tartoznak, melyből idők folytán külön svéd nemzetiség képződött. (Egy svéd férfi és nő színes képét l. az Európai népviseletek mellékleten.) Az első népszámlálást már 1749. ejtették meg; jelenleg minden tizedik évben összeolvassák és minden évben felbecsülik a lakosok számát.

A legutolsó népszámlálás 1890-ben volt; e szerint a lakosok száma 4.784,981, az 1895-iki becslés szerint pedig 4.919,260; a lakosság az egyes kerületek (län) szerint a következőképek oszlott meg:

 

 

A lakosok száma:

A kerület neve

Területe km2-ben

1890 dec.31.

1895 dec. 31.

Stockholm város

33

246,454

271,638

Stockholm vidéke

7,611

152,715

157,475

Upsala

5,314

121,091

123,015

Södermanland

6,841

154,991

161,722

Östergötland

10,977

266,619

270,973

Jönköping

11,575

193,704

195,856

Kronoberg

9,997

160,835

158,838

Kalmar

11,493

232,847

229,176

Gotland

3,153

51,337

51,855

Blekinge

3,011

142,602

143,387

Kristianstad

6,512

221,691

219,858

Malmöhus

4,795

368,817

383,203

Halland

4,913

136,106

139,356

Göteborg és Bohus

5,101

297,824

313,340

Elfsborg

12,825

275,780

274,698

Skaraborg

8,561

247,074

244,514

Wermland

19,314

253,326

252,915

Örebro

9,118

182,557

188,771

Westmanland

6,815

137,453

142,735

Kopparberg

30,041

197,449

206,774

Gefleborg

19,816

206,924

218,864

Westernorrland

25,047

208,763

217,220

Jemtland

52,219

100,455

104,259

Westerbotten

59,098

122,784

133,336

Norrbotten

106,818

104,783

115,500

1895-ben volt 2.389,260 férfi és 2.530,000 nő. A lakosság szaporodását a jelen században a következő tábla mutatja:

Év

Lakosság

Évi szaporodás %-ban

1800

2.347,303

-

1820

2.584,690

0,5

1840

3.138,887

1,07

1850

3.482,541

1,09

1860

3.859,728

1,08

1870

4.168,525

0,80

1880

4.565,668

0,95

1890

4.784,981

0,50

1890. a lakosok 19,505 finnt, 6846 lappot és néhány ezer idegent leszámítva, svédek voltak. Az idegen földön szülöttek száma volt 24,548, akik közül 4066 német-, 5401 dán-, 6287 norvég-, 4609 finn-, 1195 orosz-, 598 angolországi és 1482 az É.-amerikai Egyesült-Államokból.

A lakosság nagyobb része még most is vidéki lakó; azonban újabban a városi lakosság a vidéki rovására tetemesen növekszik. 1871. a városi lakosság száma kitett 551,106-ot, 1895-ben 979,436-ot; szaporodása tehát több mint ötszöröse az általános szaporodásnak. 1895. két városnak (Stockholm és Göteborg) volt több mint 100,000, és 17-nek több mint 10,000 lakosa. Vallásra nézve a lakosok túlnyomó része lutheránus; 1890. volt azon kívül 1390 róm. kat., 46 gör. kat., 313 irvingiánus, 3402 izraelita, 234 mormon és 21,071 prot. disszenter (baptista, metodista stb.).

Ipar és kereskedelem.

Az ipar, bár némely ágában a szükségletet még most sem elégíti ki, 1830 óta jelentékenyen fejlődött. Első helyen áll a faipar. A számos fürészmalom főképen a folyók torkolata közelében van, ahonnan sok épületfa kerül a külföldre. A hivatalos iparstatisztika a fürésmalmokat nem számítva tulajdonképeni iparost 114,852-t mutat ki. Az egy évben előállított ipartermékek értéke 1870. még csak 92,1888-ban már több mint 209 és 1892-ben 331 millió svéd korona volt; ugyanakkor a gyárak száma 4471-re rúgott. Az 1885-iki kimutatás szerint a fürészmalmok 18,088, az építési ipar 17,027, a gépipar 16,998, az élelmezési ipar 15,151, a szövőipar 15,078, a kő-, és üvegipar 12,136, a kémiai ipar 8855, a papirosipar 5135 és a többi iparágak 14,281 munkást foglalkoztattak. Az összes munkások 72,8 %-a oly ipartelepeken volt elfoglalva, amelyeken legfölebb 10 munkás dolgozott, 18,5 %-a ott, ahol 10-49 emberrel dolgoztak, 6,9 %-a 50-199 és 1,8 %-a 200 vagy több társával működött együtt. A legfontosabb iparágak az 1892-iki statisztika szerint: 511 fémolvasztó és mekanikai műhely (47,7 millió korona termeléssel), 21 cukorfinomító (43,4 millió), 144 szövőműhely és gyár (34,9 millió), 139 fonógyár (17,6 millió), 212 kémiai gyár (10,8 millió), 218 sörgyár (15,6 millió). 89 dohánygyár (11,7 millió), 53 papirosgyár (11,1 millió korona), gyufagyártás (10,4 millió frank) stb. A legvirágzóbb a gyáripar Stockholmban (az összes gyártmányok 14 %-a), Göteborg és Bohus länben (14 %-a), Malmöhus länben (20 %-a) és Östergötlands länben (9 %-a). A házi ipar (Husslöjd) is nagyon kifejlett. Az ipar fejlődésével lépést tart a külkereskedelem is, amely főképen tengeri. A ki- és bevitel a következő volt svéd korona értékekben:

 

1891

1892

1893

1894

Bevitel:

369.698,254

360.315,855

332.689,289

351,173,005

Kivitel:

323.498,082

329.300,154

328.271,667

298.625,234

1894. a főbb ki- és beviteli cikkek értéke svéd koronákban a következő volt:

 

Bevitel

Kivitel

Szövő-fonó iparcikkek

41.028,154

5.834,906

Gabona és liszt

39.652,740

13.450,043

Gyarmatáruk

46.938,707

951,642

Nyers termékek a szövőiparhoz

33.624,099

1.173,396

Ásványok, leginkább szén

44.535,770

10.170,559

Fémáruk, gépek stb.

34.403,860

11.857,150

Élő állatok és takarmány

16.232,618

60.726,319

Bőrök és egyéb állati termékek

15.965,351

2.787,699

Fémek nyers állapotban v. félig feldolgozva

11.679,155

26.662,227

Fa és faáruk

4.889,564

138.432,938

Papiros és papirosáruk

3.598,517

7.656,636

Egyéb cikkek

58.579,470

18.921,719

Összesen

351.173,005

298.625,234

Az országok szerint, amelyekkel S. legélénkebb összeköttetésben áll, a ki- és bevitel ugyancsak koronaértékekben kifejezve, a következő volt:

 

Bevitel

Kivitel

Nagy-Britannia

97.782,146

124.070,283

Németország

119.759,507

39.152,778

Dánia

39.891,273

38.345,601

Norvégia

26.949,511

15.268,716

Oroszország és Finnország

19.953,463

10.724,691

Franciaország

8.514,803

32.240,870

Spanyolország

578,471

3.465,887

Hollandia

8.665,544

17.765,324

Belgium

9.781,691

9.540,940

É.-Amerikai Egyesült-Államok

11.508,537

8,360

Egyéb országok

7.788,059

8.041,784

Összesen

351.173,005

298.625,237

Az osztrák-magyar vámterületről a kivitel S.-ba 1,4 millió forint értékü volt. A belső forgalomra nézve nagy fontosságuak a Göta, a Dalsland, a Strömsholms, a Södertelje, a Kinde és egyéb csatornák. A tengeri flotta 1894 végén 4162 hajóból állott 550,350 t. tartalommal, amelyekből 2914 (371,097 t.) vitorlás és 1248 (179,253 t.) gőzös. A hajóforgalom a legnagyobb Göteborgban és ezután Stockholmban. Az összes svéd kikötőkbe 1894. megérkezett 12,014 hajó 2.889,817 t. és eltávozott 19,943 hajó 4,853,831 t. tartalommal. 1895 végén a svéd vasutak hossza kitett 6058 anfol mérföldet, a telegráfvonalaké 8058 és a telegráfdrótoké 24,982 mérföldet. A postahivatalok száma 2491.

Alkotmány és kormány.

S. alkotmánya az 1809 jun. 6-iki alaptörvényen (Regerings-formen) alapszik, amelyet az 1866 jun. 22-iki törvény módosított. E szerint a királyság örökös; a királynak lutheránusnak kell lennie; felelősségre nem vonható; ő üzen háborut és köthet békét, törvényhozói hatalmát pedig megosztja az országgyüléssel (Riksdag). A végrehajtó hatalmat az államtanács (Statsrad) által gyakorolja, amely a miniszterek testülete és tagjainak száma 10. A Riksdag két hából áll; a felsőház tagjainak száma 150, akiket a községi hatóságok választanak 9 évre, a legalább 35 éves legtöbb adót fizetők (legalább 5600 frank évi jövedelem után) közül. Az alsóház tagjainak száma 230, akiket 3-3 évre részint direkt, részint indirekt úton választanak, közülök 80-at a városok és 150-et a vidéki kerületek. A Riksdag minden évben tart üléseket, de a király feloszlathatja. A helyi adminisztráció céljából S. 25 länre (l. föntebb) van felosztva. Stockholm város élén egy főkormányzó, a többi 24 län élén pedig egy prefektus áll, akiket a király nevez ki. A prefektusok hatalmukat a kronofogdarok (117) és länsmänek (520) által gyakorolják. Göteborg, Malmö, Noorköping és Gefle ki vannak véve a kerületi kormányok alól. Minden län vagyis kerületben és a városokban van egy-egy választott testület a közigazgatás elenőrzésére. Az igazságot elmozdíthatatlan birák szolgáltatják. A legmagasabb igazságszolgáltató biróságok a stockholmi, jönköpingi és kristianstadi udvari törvényszékek. Első folyamodásu biróságok a városokban a városházi, vidéken pedig a härad-biróság. Ez utóbbiaknál minden járás (domsaga) számára van egy biró (häradshöfding), aki bizonyos időben az egyes helységekben (tingställen) törvényt (ting) ül; mellette a helységbeliek 12 választott tagja (nämndemän) van; ha ezek a biró itéletét egyhangulag elvetik, az ő határozatuk jut érvényre. Az ország pénzügyei kedvező helyzetben vannak. Az 1897-iki budget 111.731,000 korona kiadást és bevételt tüntet fel. A bevétel fő tételei: földadó, állami birtokok, vasutak stb. 20.655,000, vámok 37.000,000, posta 8.580,000, bélyegadó 5.000,000, szesz- és egyéb monopoliumok 23.500,000, jövedelmi adó 6.000,000 stb. A kiadások főbb tételei. vivillista 1.320,000, igazságügy 3.815,250, külügy 606,750, hadsereg 25.987,920, hadi tengerészet 7.046,300, belügy 5.700,560, vallás- és közoktatásügy 13.500,440, pénzügy 17.951,400, nyugdíjak 3.286,090, rendkivüli kiadások 18.871,190, munkás-nyugdíjalap részére 1.400,000. Az összes államadósság 1896 jan. 1-én 287.505,967 koronát tett ki, amiért az ország nagyobbára csak 3-36/10 %-ot fizet. A népnevelés igen magas fokon áll. 1893. az újoncoknak csak 0,11 %-a volt analfabéta; pedig a lakóházak elszórtásga miatt sok helyen csak vándortanítók vannak. 1894-ben volt 11,031 népiskola 14,547 tanítóval és 717,779 tanítvánnyal. A népnevelésre ugyanezen évben 14.831,543 koronát fordítottak, amely költségnek több mint 1/4-e alakpítványokból került ki. A középiskolák vagy 9, vagy 3-5 osztályuak; amazok száma 75, 15, 150 tanítvánnyal, emezeké 25, 1126 tanítvánnyal. Egyéb középiskolai jellegü intézetek: 12 tanítóképző 1187 tanulóval, 8 ipariskola, 10 hajósiskola 379 tanítvánnyal, 19 sikertnémák és vakok intézete. Egyetem van Upsalában és Lundban, az előbbi 1411, az utóbbi 613 hallgatóval. Egyéb szakiskolák: a Károly-intézet orvosnövendékek számára, a technikai főiskola, az erdészakadémia Stockholmban, a bányásziskola Filipstadban, a művész- és zeneakadémia Stockholmban stb. 1895. S.-ban összesen 350 újság és folyóirat jelent meg. L. még Svéd hadsereg. - S. címerét l. Címerek.

Története.

Őskor. S. történetének kezdetét sűrü homály borítja. A régi irók (Plinius, Ptolemaios) használják ugyan a Scatinavia (Scandinavia, Scandia) neveket, de ezek alatt csakis a keleti-tengerből emelkedő szigetek és legfölebb S. déli partvidéke (Schonen) értendők. A történelem előtti korszakból mind a három skandináv országban prendkivül sok és becses kő- és bronzlelet maradt reánk, ugy hogy e tekintetben a stockholmi és kopenhágai muzeumok a legfontosabbak közé tartoznak. A történeti időben kétféle őslakó nép lakta S.-ot: északon a svédek (Svear, Tacitusnál: Suenones), akik Oroszországból, a finn tengeröblön keresztül költözködtek be új hazájukba, míg a gótok dél felől és a dán szigeteken át telepedtek be déli S.-ba és Gottland szigetére. Idővel a svédek lassacskán háttébe szorították a gótokat, ami ez utóbbiakat újabb vándolásokra késztette.

Svédország benszülött királyok alatt. A svéd hősmondák szerint az Upsalában székelő főnökök győzték le a többi törzs főnökeit és ragadták magukhoz a fő hatalmat. Az első királyi és egyúttal főpapi dinasztia az Ynglingek voltak, mely család Ildrade Ingjaldban kihalt (Ildrade megöletett). Erre a Sköldiungok családja vette át a hatalmat, mely szintén Odin istentől, illetőleg annak fiától származtatta magát. Közülük kitüntek Ring Sigurd(740 körül), aki a hires Bravälla-csatában versenytársát legyőzte; továbbá a hős Loodbrok Ragnar (800 körül) és Björn Jernsida (Vasdereku), egytől egyik hirhedt wiking-vezér. A X. század végén Győzedelmes Erik (935-1000) az egész országot és még Dániát is jogara alatt egyesítette; a keresztény vallásról azonban még hallani sem akart. Csak szt. Ansgar vállalkozott S.-ban az evangelium terjesztésére (829), akinek fáradozását siker koronázta, ámbár még évszázadokig tartott, míg az új hit megszilárdult. A pogányság még akkor is dacolt, midőn Olaf, Erik fia, megkeresztelkedett. Midőn azután az id. Inge (a Stinkil-családból) az upsalai pogány szentélyt felégette, a keresztény hit diadalra jutott. Ezen időtől fogva a kat. hierarkia, különösen IX. v. szt. Erik oltalma alatt egyre terjedt. Az 1152-iki zsinat elrendelte a cölibátust és S. ezóta évi adót fizetett a pápáknak. Szent (IX.) Erik (1155-60) nemcsak a papságot dédelgette, hanem mind hódító is szerepelt és Finnországot saját fenhatósága alá hajtotta, de utóbb győztes versenytársának parancsára lefejeztetett. Utóda Sverker fia VII. Károly (1160-68) az upsalai érsekséget alapította (1163); Knut, Erik fia (1168-95) előde holttetemén át lépett a trónra; II. Sverker (Kkároly fia, 1195-1210) szintén csalában vesztette életét, mire X. Erik (Knut fia, 1208-16) következett, ki alatt a papság és a pápa hatalma nagy fokra emelkedett S.-ban. Követte őt I. János (1216-22), akiben a szt. Erik által alapított család kihalt. Erik királyban pedig kihalt a Sverker-család. A hatalom most a hatalmas kormányzóra Birgerre szállott, a Folkungok családjának megalapítójára (1250), aki már az előbbi királyok alatt is nagy szerepet vitt (Jarl) és Erik halála óta S. sorsát mint dux Sueciae intézte. Alatta a svéd és gót törzs egybeolvadása befejeződött. Briger Stockholmnak is megvetette alapját (1255) és a Hanzával kötött szerződések útján S. iparát felvirágoztatta. A háladatos rendek még az ő életében választották meg kiskoru fiát Valdemárt királynak, ki azonban 1260-ig atyja gyámsága alatt állott. Valdemár, az első Folkung, aki a királyi címet is viselte, szerencsétlenül uralkodott és 1275. irigy testvérei által legyőzetett, kik közül a pompakedvelő I. Magnus ragadta magához a hatalmat. Magnus az ősi dacos nemességet, első sorban elbizakodott rokonait, a Folkungokat, kiirtotta s új, lojális nemességet hivott életbe. Utána következett kiskoru fia II. Birger, akinek ügyes gyámja, Knutson Torkel, Svalaxot és Kareliát (Finnországban) elfoglalta. Midőn azonban Birger nagykoru lett, fellázadt testvérei arra kényszerítették, hogy derék tanácsosát lefejeztesse (1306). utóbb tettét megbánván, testvéreit elfogatta és éhhalálra itélte. Erre azonban Matts vezetése alatt polgárháboru támadt s Birgernek futnia kellett (megh. Dániában); fiát Magnust lefejezték, és végre Erik fia II. Magnus nyerte el a trónt (1319), ki helyett (1333-ig) Kettismund komrányzott. II. Magnus felhasználván Dániának akkori tehetetlen állapotát, Schonent, Hallandot és Blekinget foglalta el; Hakon királytól pedig (ki anyai ágon öregatyja volt); Norvégiát örökölte (1350). De mert a nagyok erőszakát nem büntette, a nép fiát XII. Eriket ültette helyébe, kinek korai halála után Magnus visszanyerte trónját és ekkor az említett hódításokat fegyveres egélyigéret mellett Dániának visszaadta (1360). Ezzel azonban újra felkölté a svédek haragját, akik őt két fiával együtt letették és nővérének fiát, Mecklenburgi Albrechtet (1363) hivták meg a trónra, aki két évvel későbben, Magnus legyőzetése és elfogatása után zavartalanul kezdte uralkodását. (Magnus utóbb, 1374. Bergen közelbéen egy folyóba fult. Benne kihalt a Folkungok családja.) Mecklenburgi Albrecht (1363-97) a nemesség bábja volt, midőn pedig szabadulni iparkodott láncaitól, az urak Margit norvég és dán királynőnek ajánlották fel a trónt. Albrecht 1389. csatát veszített és utóbb lemondani kényszerült. Erre a svéd trón Margitra szállott, kinek unokáját XIII. Eriket (a pomerániai) 1397 jul. 20. Kalmarban svéd trónörökössé koronázták. Ezzel kapcsolatban a három északi ország a kalmari unióban egyesíttetett; ezt az uniót azonban a svéd nemzet sehogy sem tudta megkedvelni, mivel az a svéd önállóság elnyomásán alapult. Súlyos adók, kegyetlenségek s a nép lefegyverzése jellmezték Margit (1397-1412) és XIII. Erik uralmát (1412-39). Végre a dalekarli pórok 1434. Engelbrecht nemes vezérlete alatt fölkeltek és S. nagyobb felét az idegen iga alól felszabadították. Ámbár e derék hazafi már 1436. orgyilkosság áldozata lett, Erik királyt mégis letették a trónról és 1436. Knut fiát (Bonda) Károlyt választották királlyá, aki azonban idegen létére nem tudta megnyerni a nép szeretetét. Uralma alatt (1442) Smek Magnus jogtudós irásba foglalta a svéd közjogot, melyet a rendek elfogadtak és mely azután Kristóf király törvénye elnvezés alatt 1734-ig jogérvényes maradt. Kristóf halála után (1448) az ország az unióból kilépett és újra Károlyt emelte a trónra, aki magát VIII. Károlynak nevezte. Egy ideig Norvégiában is elismerték királynak, nemsokára azonban mind a világi, mind az egyházi nagyok tőle elpártoltak (első sorban Oxenstjerna Jöns érsek) és az új dán királyt, I. Keresztélyt hivták meg a trónra, ki a főpapság és nemességtől támogatva, Károlyt országából elűzte és a kalmari uniót 1457. megújította. Kapzsisága miatt (a svédek «telhetetlen zsák»-nak nevezték) nem emelkedett valami nagy népszerüségre és 1464. felkelés következtében az országból távozni kényszerült. Erre két jelölt körül csoportosult a nemesség. Az egyik párt Wasa Kettil püspököt választá meg birodalmi helytartóvá, nagybátyját pedig Bengtsson Jönst birodalmi kormányzóvá; ellenben a másik párt (a Sture és Tott nemzetség) VIII. Károly visszahivását sürgette és ez a párt győzött. Ily módon VIII. Károly (1467) harmadízben foglalta el a trónt, melyet aztán haláláig (1470) meg is tartott. Elhalálozása esetére unokáját Sture Sten-t (l. o.) nevezte ki kormányzóvá, aki Keresztély királyt 1470. végképen elűzte. Miután Keresztélynek János nevű fia is kudarcot vallott, Sten barátja Sture Svante nyerte el a kormányzói hatalmat (1504-12), ki a polgárságnak és a póroknak pártját fogta. Svante halála után a háladatos nép ifjabb fiát Sture Sten-t választotta kormányzóvá (1512-20). A Sture-család esküdt ellensége azonban, Trolle Gusztáv érsekprimás nem nyugodott, mignem II. Keresztély dán király a Sturek ellen hadat indított. Keresztély győzött és nyomban trónra lépése után (1520) a dánok elleneit, más szóval a legderekabb svéd nemeseket és polgárokat (összesen 600-at) az ugynevezett stockholmi vérfürdő (l. o.) alkalmával kivégeztette, hogy ilyformán korlátlan uralmat alapíthasson. Ezen tömeges gyilkosság megtorlása végett a svédek II. Keresztély ellen Wasa Gusztáv vezérlete alatt megkezdték a szabadságharcot. 1521. birodalmi kormányzóvá, 1523-ban pedig királlyá választották Gusztávot, ki azután 1524. népével együtt a kalmari unióból kilépett.

S. a Wasa-családból származó királyok alatt (1523-1654). I. Gusztáv (1523-60) megtörte a kat. klérus hatalmát és Petri Olaus kancellárja segélyével keresztül vitte a reformációt. A kolostorok és az egyház javaival, melyeket lefoglalt, az eladósodott állami pénztárt töltötte meg. A nemesség, melynek az egyházi birtokok egy részét juttatta, nemkülönben a polgárság, helyeselte a reformáció behozatalát, de a hitbuzgó delekarli pórok háromszor is felkeltek ősi hitük érdekében, de mindannyiszor leverettek. Gusztáv a kormányzás minden ágában nagy sikert ért el és a trónörökösödést családjában biztosította. Halála után fia XIV. Erik (1560-68) ellenmondás nélkül foglalta el a trónt, akit azonban testvérei pazarlása és hábortjai miatt a trónról letettek. Utána öccse III. János lépett a kormányra (1568-92), ki alatt a kat. papság újból felemelte fejét, látván, hogy János kéz alatt a jezsuitákhoz szít, akik akkoriban S. visszatérítését tervezgették. Kilépni a prot. egyházból azonban mégsem mert. Fia, a kat. hitü Zsigmond követte a trónon (1592-99), ki 1587 óta Lengyelországnak is volt királya. Buzgósága miatt azonban gyülöletessé tette magát a prot. svédek előtt, mignem önzó nagybátyja Károly, södermanlandi herceg és kormányzó, buzgó protestáns, ellene felkelt és 1598-ban Stangebrónál meggyőzte, mire a rendek Zsigmondot 1599. letették. Károly előbb mint kormányzó, 1604-ben pedig IX. Károly néven mint király kezdett uralkodni. A prot. egyházat megszilárdította, a dölyfös arisztokráciát véresen elnyomta, a bányászatot felvirágoztatta stb. Külső politikájában kezdetben nem volt szerencsés; később azonban közel állt ahhoz, hogy ifj. fiát az orosz tórnra ültesse. 1611. fia II. Gusztáv Adolf (l. o.) követte a trónon, aki uralkodásának 19. évéig Oroszországgal, Lengyelországgal és Dániával állandóan hadakozott. Miután mind a három ellenséges szomszéd rovására S.-ot nagyhatalmi állásra emelte Észak- és Kelet-Európában és a Balti-tengert «svéd tengerré» tette meg, az elnyomott német protestánsok segélyére sietett. (L. Harmincéves háboru.) E háboruban, melyben Richelieu francia miniszter, Dánia, Velence és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is támogatták, győzött és a Habsburgok hatalmát alapjában megingatta. Diadalai fejében már a német koronára is emelt igényt, midőn a Wallenstein ellenében vívott Lützen melletti csatában (1632 nov. 8.) elesett. Leánya Krisztina lépett a trónra, ki helyett eleintén Oxenstjerna Axel és az államtanács vitte a kormányt. Midőn 1644-ben Krisztina maga kezdett uralkodni, fényes udvartartást vitt s a nemességet különféle adomnyok által még inkább megerősíté hatalmában. A külháboru tovább folyt. Torstenson diadalai az 1645. brömsebrói békét eredményeztek, melyben Dánia Jemtland és Hemjeadalen, valamint Gottland és Ösel szigetekről lemondott; Dánia azonfelül Hallandot is átengedé S.-nak 30 évre s a svéd hajókat a Sund-vám alól felmentette. A németországi csatatereken a vesztfáliai béke (1648 okt.) vetett véget a szörnyü háborunak. E békében S. Bréma és Verden püspökségeket és Wismart kapta, Elő-Pomerániát egészen, Rügen szigetével együtt, Hátsó-Pomerániának tetemes részét, továbbá 5 millió tallér kárpótlást és szavazatot meg helyet a regensburgi birodalmi gyülésen. S. tehát Gusztáv Adolf és politikájának szerencsés és merész örökösei alatt hatalmának tetőpontjára emelkedett s ezóta ÉK-i Európában a hegemoniával dicsekedett. Krisztina királynőnek azonban kevés része volt e nagy siker kivívásában. A trónon Károly (X.) Gusztáv követte (1654-60), kinek merész hadi vállalatai bámulatba ejték a világot; ő volt az, aki Lengyelország felosztását is tervezte és e cél elérésére több állammal, igy Erdéllyel is (II. Rákóczi György) szövetkezett, ami utóbb Rákóczinak vesztére szolgált. 1660. történt halála után kiskoru fiára XI. Károlyra (l. o.) szállt a trón, kinek nevében az özvegy királynő, Hedvig Eleonora, de la Gardie kancellár, Brahe gróf és még négy tanácsos kormányzott. A Roeskildeben (1658) kötött békében S. Drontheimot, Bornholmot, Blekinget, Schonent, Hallandot és Bohuslänt kapta Dániától, Olivában pedig (1660) Lengyelországtól nyerte Livoniát egészen a dünáig. Drontheimot és Bornholmot ellenben 1660. a dánoknak visszaadták. Az 1661-iki stoboweri v. kardisi békekötés alapján Oroszországgal is egyességre léptek. Később az ideiglenes kormánytanács nagyon önzóen gyakorolta hatalmát, sőt többen Mazarin francia miniszterrel kötöttek pénzért szövetséget, melynek éle dánia és Brandenburg ellen irányult. Az ország hanyatlása arra serkentette a fiatal királyt, hogy a kormányt maga vegye kezébe, a kormánytanács tagjait felelősségre vonja és a bajok orvoslásáról gondoskodjék. A rendek által majdnem korlátlan hatalommal felruházva, megkisérlette országát a fenyegető pénzügyi bukástól megóvni, mely célból a koronától eltulajdonított birtokokat a legerélyesebben visszakövetelte; de a foganatosítás durva módja ezt az intézkedést (redukció) gyülöletessé tette. Wasa Gusztáv a redukció alkalmával körülbelül 20,000 holdat foglalt le a kat. papságtól; XI. Károly sokkal többet, u. m. 10 grófságot, 70 báróságot s tömérdek nemesi birtokot követelt vissza, melyeket a nemesség XIV. Erik óta, különösen pedig az utolsó években szerzett volt. A redukció folytán számos derék család koldusbotra jutott és elpusztult. Másrészt azonban nem tagadható, hogy XI. Károly a szerzett pénzt az államadósság törlesztésére, a hajóhad emelésére, szóval az ország érdekeire fordította. Még tartalékalapot is teremtett. E siker annyira meghatotta a rendeket,

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is