Swedenborg

Emánuel, svéd tudós és szektaalapító, szül. Stockholmban 1688 jan. 29., meghalt Londonban 1772 márc. 29-én. Atyja Swedberg Feszter skarzi püspök volt. Tanulmányait az upsalai egyetemen végezte s négy éven át Angliában, Hollandiában, Francia- és Németországban utazott. Visszatérvén hazájába, XII. Károly svéd király bányatanácsossá nevezte ki s mint katonai mérnök is több szolgálatot tett királyának. A család 1719. nemességet nyert s ekkor nyerte Swedberg helyett S. nevét. Ha S.-ot néha grófnak v. bárónak címezik, ez tévedés s onnan eredhet, mert a svéd nemesi parlamentnek tagja volt. Ezen időben erőműtani és közgazdaászati problemák fejtegetésével foglalkozott, algebrai rövid értekezéseket irt; 1724. felajánltatott neki az upsalai egyetemen a matematikiai tanszék, de amelyet nem fogadott el. Majd elhagyván e nemü tanulmányait, 11 évig hallgatott s hivatala kötelességeinek teljesítésére s a bányászat és fémolvasztás rendszerének tudományos megiréséra s a teremtés kezdete elméletének megállapítására szentelte életét. Ezen tanulmányainak eredménye Opera philosophica et mineralia (1734) c. műve. Ezen munkáját ugyanezen évben követte egy másik a Végtelenről és a teremtés végokáról, a lélek és test közötti összeköttetésről, melyben a lelket mint lényegében véve a nappal ugyanazon egy anyagot tünteti föl. Ugyanezen kérdéssel foglalkoznak Oeconomia regni animalis (2 kötetben 1741) és Regnum animale (be nem fejezve, 3 köt., 1744-45) művei is. 1747. lemondott bányatanácsosi állásáról, hogy látnoki hivatásának élhessen. Ezen új minőségében Arcana coelestia c. 1756. Londonban kiadott művében lépett először a világ elé. Szól ebben és pedig mindenütt a legmélyebb miszticizmussal, a szentirásról, melyet miden betüjében és pontocskájában szentnek tart; Jézus Krisztusról, ki testi alakot öltött magára; a Szentlélek nem más, mint a megváltott emberiség kifolyása; az egyház a mult században végére jutott és S. 1757. látta az utolsó ítéletet a lelkek világában. Ekkor egy új világ nyilott meg, melyet a Jelenések könyvében levő Uj-Jeruzsálem jelez, melynek előhirnöke ő s tanai az ő irataiban találhatók fel. S. különösségeihez tartozott annak hirdetése is, hogy ő több, már régen elhalt nevezetes emberrel, Dávid királlyal, Pál apostollal, XIV. Lajos francia királlyal összeköttetésben áll, és míg amazokat az elkárhozottak, ezt a boldog szentek között találta föl. Nemcsak a földről, hanem a holdról és a bolygókról való lelkekkel is összeköttetésben volt ő. Érdekes az életről való tanítása is. Szerinte egyedül Isten él; halott az egész teremtés, halott az ember, s ezeknek látszólagos élete nem más, mint Istennek bennök való jelenléte. S. nem akart külön felekezetet alakítani. Mikor azt hirdette, hogy a keresztény egyház végére jutott, abban reménykedett, hogy a pogányok között új egyház fog alakulni, de későbben ezen reménye hirdetésével felhagyott, a swedenborgiánusok, vagy amint ők magokat nevezni szokták a «Jelenések könyvében jelzett új Jeruzsálem új egyháza», 1788. szervezkedtek önálló testületté. S. teologiai iratait a mennyországból jött kijelentéseknek tartják. Számuk sohasem emelkedett nagyra. Nagy-Britanniában 4000 léleknél kevéssel vannak többen s körülbelül ugyanannyian lehetnek az északamerikai Egyesült-Államokban is. Szétszórva és csekély számmal találhatók még swedenborgiánusok Francia-, Német-, Svéd- és Oroszországban. 1810. szerveztetett S. iratainak nyomatására és terjesztésére egy S.-társulat, melynek Londonban saját háza és mintegy 200 font sterling évi jövedelme van.

Forrás: Pallas Nagylexikon