Symmachus
Quintus Aurelius, római iró; tekintélyes családból
származott és a köztéren Theodosius korában mondhatni fényes pályát futott meg.
384. városi prefektus lett, 391. konzul, e mellett azonban igazi tevékenységét
az irodalmi munkásságnak szentelte. Korának ízléséhez képest elég szerencsével
művelte a levélprózát; tiz könyv levelet hagyott hátra, melyek közül a
tizedikben a császárokkal való levelezését állította össze. Irt aztán
dicsbeszédeket és szenátusi szónoklatait is irásba foglalta; amazokból három
maradt meg (I. Valentinianus és Gratianus tiszteletére), emezekből hat
beszédnek töredékei. Ugy ezek, mint prefektusi jelentései (relationes)
kortörténetileg rendkivül becsesek, az utóbbiak közül az, mely a Victoria-oltárnak
a szenátus tanácstermében való felállítását sürgette, épenséggel korszakalkotó,
mert Róma régi isteneinek érdekében szállott síkra és felidézte Ambrosius és
Prudentius egyházatyák örökbecsü vitairatait. Műveinek legjobb teljes kiadása a
Seeck-féle (Berlin 1883), életrajzi tanulmányt Morin irt róla (Páris 1847). A
teljes irodalmat adja Teuffel, Geschichte der römischen Litteratur (5. kiad.
425. fej.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|