Szaádia
ben József, zsidó tudós és bölcsész, szül. Fajumban
(Egyiptom) 892., megh. 941-ben. 928-ban megválasztották a szurai (Babilonia)
talmudiskola igazgatójává (héb. gáon, ezért rendesen Sz. gáon-nak nevezik),
mely a nagy tudományu férfiu vezetése alatt ismét virágzásnak indult. Dávid ben
Zákáj exilarchával viszályba keveredvén, állásától meg kellett válnia, de
később megint visszakerült hivatalába. Különösen a szentirás magyarázásában és
a bölcsészet terén tünt ki. A bibliát arab nyelvre lefordította és
magyarázattal kisérte. A vallásbölcsészet terén korszakalkotó Emunot vedéot
(vallás- és erkölcstan) arab munkája, melyet Tibbon Juda (1160) fordított
héberre, Fürst Gyula németre (Lipcse 1845). Egyéb dolgozatai: a bibliában
egyszer előforduló 90 szónak összeállítása, imakönyv (szidur), magyarázat a
Jessirá-könyvhöz, költemények, talmudi és kornologikus munkák, melyek még
részben fenmaradtak kéziratokban. V. ö. Guttman, Die Religionsphilosophie des
Saadja (Göttinga 1882).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|