Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szabad hajd... ----

Magyar Magyar Német Német
Szabad hajd... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szabad hajduk

magyar gyalog katonák a Tisza és Kőrös közti vidéken a XVI., XVII. és XVIII. sz.-ban. Fegyverük görbe kard, csákány és lándsa, bal karjukon kis kerek paizs. 1526 körül említtetnek legelébb, mint martalócok, kik a török ellen vitézkedtek. A politikai és vallásszabadságért vívott XVII. sz.-i szabadságharcainkban eminens szerepet vittek. 1604.Bocskay fölkelésekor, egyetemleg Belgiojoso ellen, Bocskay táborába mennek a hajduk s mindvégig dicsőséggel és sikerrel küzdött e magyar és erős kálvinista marcona had a nemzeti ügy mellett. Amiért is Bocskay, hadjárata befejezésekor 1606. a hajdukat egyetemleg megnemesítvén s bizonyos szabadalmakkal ruházván fel, a mai Bihar és Hajdu vármegye térségein telepítette le. A hajduknak ezen kiváltsága és szabadalma Erdély törvényeibe (Approb. Constit. Pars III. Tit. 86. Art. I-V.) 1626. következőleg iktattatott be: «A hajdu városok, kik hajdui szabadsággal és némely dolgokban a vármegyék törvényétől megkülönböztetve vannak és élnek, azok, kiket Bocskay fejedelem elsőben megtelepítvén és nemesítvén, bizonyos szabadságokkal meg is erősített, meg is ajándékozott volt, ez hazának fegyverekkel való szolgálatjokért s azután több fejedelmektől is abban megtartattanak és erősíttettenek, mellyek nevezet szerént ezek: Szalonta, Ürögd, Szent-Márton, Tamási, Harsány, Körösszeg, Komádi, Vekerd, Sas, Régen, Félegyház, Bagamér, Mike-Pércs, Bagos, Konyár, Derecske, Berettyó-Újfalu, Kaba, Sáránd, Tépe. ezeken kívűl több hajdu-városok, fejedelmek és ország hire s consensusa nélkül ne ültessenek és telepíttessenek hasonló szabadsággal. - A fellyebb megirattakon kívűl, a szabad hajduságnak nevezeti penitus tolláltassék és létetessék». Ezek tehát az eredeti szabad hajdu fészkek, melyek elseje Szalonta, hol egy őrtornyot is építettek. Katonailag valamennyi az erdélyi fejedelem váradi kapitányának hatósága alatt állott. A XVII. században gyakran találjuk emlegetve a lovas hajdukat, kik alatt a hajduság területéről való lovasok értendők. Már a XVIII. sz.-ban azonban a hajdu ismét csaknem kizárólag gyalog. II. Rákóczi Ferenc hajdu-ezerei (t. i. ezredei) alatt voltakép magyar gyalog ezredei értendők. A török hódoltság megszünésével, valamitn vallási és politikai szabadságharcaink bevégeztével (1711) hivatását veszti a régi fajta hajdu, minélfogva meg is szünt mint külön katonság. De ezzel egyidejüleg indultmeg a szabadalmaik elleni hajsza, mely végre is azzal végződött, hogy legnagyobb részök jobbágyi állapotba vettetett. 1745. iktatták be Esterházy Antal Pál herceget a derecskei majorátusi uradalomba, melyhez Szalonta, Komádi, Zsadány, Szt.-Miklós, F.-Bátor, Sas, Bajom, Sáránd, Berettyó-Újfalu, Kaba, Gáborján, Bagos, Konyár és Félegyháza községek tartoztak. A statutio nagy rémületet idézett elő a szabad hajduivadékok közt; több helyt ellenállottak, mindenütt ellenmondottak, több helyt csak azt kérték, hogy «mint nem jobbágyo, hanem szabad emberek, istentől nyert javaikkal máshova költözhessenek». A derecskei uradalomba kebelezett egykori hajduközségek lakóinak sorsa az úrbéri elbánásban részesült jobbágyokéhoz képest tűrhető volt; szerződéses viszoynba lépve a földesúrral, az urbariumot s ennek kapcsán a robotot és dézsmát alig ismerték.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is