Szabad kerületek
igy nevezték régebben az ország azon területrészeit, amelyek
királyi privilegiumok alapján ugy a megyei, mint földesúri magánhatóság alól
kivétettek, önkormányzattal birtak, helyi ügyeiket saját közegeikkel kezelték,
közvetítették az állami közigazgatást, a törvénykezésben területükre és
tagjaikra az ügyek legnagyobb részében külön első folyamodásu biróságuk volt,
az országgyülésen követeikkel részt vettek és a szabad királyi városokkal
együtt a negyedik országos rendet alkották. Jogállásuk egészben a
törvényhatóságokéhoz hasonlított, de már szervezetre ezektől sokban eltértek.
Ilyen Sz. voltak: 1. a jászkun kerület; 2. hajdu-kerület; 3. a tarmezői v.
tarapolyai nemesek kerülete; 4. a fiumei és buccarii szabad kikötő kerületek;
5. ide sorozandó még a szepesi XVI város kerülete, mely azonban az
orszggyülésen már képviselve nem volt. Továbbá kiváltságos kerületeket
alkottak, a nélkül azonban, hogy a törvényhatóság jogállásával vagy a
követküldés jogával birtak volna: a szepesi tiz lándsás nemesek széke
(1802-ig), valamint a tiszai karonai és a nagykikindai kerületek, az előbbi
Bács, az utóbbi Torontál vármegyének alárendelve. E Sz.-et a közigazgatás új
rendezésével és a területi új beosztással (1870. XLII., 1876. XX. és XXXIII.
t.-c.) megszüntették, illetve a törvényhatósági közigazgatási szervezetbe
bekebelezték, Fiume és Buccari kivételével.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|