Szabad kerületek

igy nevezték régebben az ország azon területrészeit, amelyek királyi privilegiumok alapján ugy a megyei, mint földesúri magánhatóság alól kivétettek, önkormányzattal birtak, helyi ügyeiket saját közegeikkel kezelték, közvetítették az állami közigazgatást, a törvénykezésben területükre és tagjaikra az ügyek legnagyobb részében külön első folyamodásu biróságuk volt, az országgyülésen követeikkel részt vettek és a szabad királyi városokkal együtt a negyedik országos rendet alkották. Jogállásuk egészben a törvényhatóságokéhoz hasonlított, de már szervezetre ezektől sokban eltértek. Ilyen Sz. voltak: 1. a jászkun kerület; 2. hajdu-kerület; 3. a tarmezői v. tarapolyai nemesek kerülete; 4. a fiumei és buccarii szabad kikötő kerületek; 5. ide sorozandó még a szepesi XVI város kerülete, mely azonban az orszggyülésen már képviselve nem volt. Továbbá kiváltságos kerületeket alkottak, a nélkül azonban, hogy a törvényhatóság jogállásával vagy a követküldés jogával birtak volna: a szepesi tiz lándsás nemesek széke (1802-ig), valamint a tiszai karonai és a nagykikindai kerületek, az előbbi Bács, az utóbbi Torontál vármegyének alárendelve. E Sz.-et a közigazgatás új rendezésével és a területi új beosztással (1870. XLII., 1876. XX. és XXXIII. t.-c.) megszüntették, illetve a törvényhatósági közigazgatási szervezetbe bekebelezték, Fiume és Buccari kivételével.

Forrás: Pallas Nagylexikon