a szabadkőmüveseknek az egész világra kiterjedő szervezete.
Sokáig titkos társaságoknak tekintették a Sz.-et, illetőleg annak egyes
részeit, a páholyokat, sőt ma is azok, akik teljesen félreismerik a Sz.
céljait, titkos társaságnak mondják, pedig nem titkos, hanem zárt társaság.
Titkai nincsenek; csak azokat a jeleket, amelyekről az egész világ
szabadkőmüvesei megismerik egymást, és a felavatás szertartását meg a
szimbolumokat kell a tagoknak titokban tartaniok. Ezzel szemben az állami
hatóság által jóváhagyott alapszabályai vannak, melyeket bárki megszerezhet és
éppen igy nyilvános a Sz. története, alapelvei, törvényei, szervezete, életének
és létezésének minden egyes mozzanata. Az pedig teljesen az egyes tagok
tetszésére van bizva, vajjon nyiltan bevallani akarják-e, hogy a Sz.-hez
tartoznak. Okiratokkal bizonyítható történeti adatokkal egészen a XIII.
századig vezethető vissza a Sz. alakulása s fejlődése, melynek folyamában
nevezetes az 1717. év. Ekkor lett ugyanis a Sz. az a tisztán szellemi és
erkölcsi működést kifejtő társaság, amelynek folytatása a mai Sz. Addig, amig
1717. meg nem alakult az angol nagypáholy, a Sz. tényleg építéssel foglalkozott
s nemcsak átvitt értelemben használta az építés szót az emberi nem
tökéletesítésére irányzott működésének megjelölésére. Tulajdonképen csak a
40-es és 50-es években kezdődik a Sz. történetének ismerete. Ekkor került
napfényre néhány a Sz. történeti fejlődésére vonatkozó fontos okirat, amelynek
nyomán egyszerre megdőlt az a sok mese, mely a Sz. eredetét a különféle
középkori szerzetesrenddel, a bölcsek kövének s az életelixir keresőinek
középkori társaságával, Angolország XVII. sz.-beli politikai pártjaival, az
olasz karbonárikkal stb. hozta összeköttetésbe. A mai Sz. eredetét a középkor
építőműhelyeiben kell keresni. A középkorban ugyanis, amikor különösen
kezdetben papok és szerzetesek, nevezetesen Benedek-rendiek, foglalkoztak az
építés mesterségével, minden építés megkezdésekor és minden munka befejezésekor
ájtatosságot végeztek az építőmesterek, akik külön zárt és némi előjogokkal
fölruházott kasztba sorakoztak. Ezt az ájtatosságot az emelendő épület
közelében elhelyezett házban végezték, melyben egyszersmind szerszámaikat is
tartogatták s itt oktatták ki egymást az építés fortélyaira. Ezek az
építőmesterek nem állottak a hatóságok hatalma alatt, a körükben fölmerült
egyenetlenségeket saját főnökeik intézték el és ezért szabad kőmüves volt a
nevük, azaz olyan, aki fel van szabadítva a hatóság beavatkozása alól. Idővel
inasokat és legényeket is vettek fel szövetségükbe, akiknek felavatása bizonyos
formaságokhoz volt kötve. Eleinte a papok voltak a kőmüvestestületeknek a
vezetői, később az építés tudományát teljesen elsajátították a felvett laikusok
és a XIII. században már Halberstadtban, Magdeburgban, Kölnben és Bremában
ilyen laikusok vezetése alatt álló építőműhelyek léteztek. Egészen a XVI. és
XVII. sz.-ig semmi változás nem állott be ez építőműhelyek szervezetében. A
szokásokat és a titkokat nem őrizték meg irásban, csak az építőműhelyek
törvényeit, melyeknek legrégibb kiadása az, amelyet Halliwell adott ki 1840.
Londonban (The early history of freemasonry in England). Németországban
lassan-lassan kivesztek az építőmesterek e szokásai, de annál szilárdabban
megmaradtak Angolországban, ahol mind több és több tudós és előkelő férfiu
vétette föl magát a kőmüvesek közé, mert közöttük sokat tanulhattak. De akkor
tájban sehol sem voltak nagyobb építkezések és a hosszu pihenés következtében a
legtöbb kőmüvesműhely megszünt. A 1666-iki londoni nagy tűzvész után ismét
szükség lévén munkás kezekre, új éeltre keltek a kőmüvesműhelyek, amelyek
felépítették Londont, befejezték a Szt.-Pál-templom építését, melyet Wren
Kristóf hires építőmester vezetett, de London újjá építése után megszünt a
tevékenység, ugy hogy III. Vilmos király halála után (1702), aki 1645-ben maga
is szabadkőmüves volt és a társaságnak védnöke, már csak négy rendszeresen
dolgozó műhely volt az angol fővárosban. 1717. e négy műhely egyesült egy
nagypáhollyá, mely lemondott a tényleges építésről és a szellemi építést, azaz
az emberiség emelését és egyesítését tűzve ki céljárul, Sayer Antalt
választotta meg első nagymesterré. Ez páholy, mely 1776. fölvette a Lodge of
Antiquity nevet, megbizta Anderson prédikátort, aki szintén az alapítók között
volt, hogy a hagyomány, a régi szokások és törvények felhasználásával késíztsen
egy a Sz. megváltozott céljához illő alkotmánykönyvet. E megbizatásnak
megfelelve, 1721 dec. 27-én átadta a nagypáholynak az alkotmánykönyvet, melyet
1723. Londonban kinyomattak s ez az alkotmány a Sz. tételeinek legnagyobb
tekintéllyel biró gyüjteménye. A Sz., mely ilyenformán a középkor
építőműhelyeiből tisztán szellemi működést kifejtő társasággá változott át, ez
idő óta gyorsan terjedt el mindenfelé. A század harmadik tizedében
Franciaországban, Németalföldön, Spanyolországban és Portugáliában, a negyedik
tizedben pedig Német-, Svéd-, Orosz-, Lengyel-, Törökországban, Svájcban és
Amerikában vert gyökeret; a XVIII. sz. közepén már Kelet-Indiában is terjedt a
Sz. és mindezeken a helyeken az angol Sz. befolyása érvényesült. Egyedül
Lengyelország volt az, amely nem engedett tért az angol Sz. befolyásának. A Sz.
egyre terjedt és erősödött és éppen ez a folytonos terjedés okozta azt, hogy
nemsokára azokban az országokban, melyekben a Sz. az angol nagypáholy vezetése
alatt állott, hovatovább önálló kőmüvesi főhatóságok keletkeztek. Egyes
főhatóságok az angol Sz. alapelveitől lényegesen eltérő elveket kezdtek
hirdetni. ezek az eltérések és utánzatok Franciaországban keletkeztek és
végcéljaikat tekintve mindinkább eltávolodtak az igazi Sz.-től és egész sereg
kalandos természetü, titkos, középkori lovagi és romanatikus társaságnak lévén
szülőanyjává, csak hátráltatták az igazi, nemes Sz. természetes fejlődését.
1780 körül mindeme mesterkedések következtében határozottan a felbomlás felé
indult egész Európában a Sz. és nem is volt meg az a külső hatalma, mely
visszaadhatta volna egységét és megőrizhette volna integritását. De a
legnagyobb zavarban és a fenyegtő veszedelmek közepette ismét megnyilatkozott
az igazi Sz.-szelleme: 1783. Majna-Frankfurtban és Wetzlarban megalakult az
eklektikus szövetség, mely azt tűzte ki céljárul, hogy egyedül a három fokot
(tanonc, legény és mester) őrzi meg teljes tekintélyében, a különböző magas
fokokat, mint a Sz. kinövéseit elveti, és hadat üzenve mnden pártoskodásnak,
minden titkos rajongásnak, visszaállítja a Sz. régi egyszerüségét és új életre
kelti a tünedező testvéri egyetértést. Ezt a törekvést siker is koronázta. A
XIX. sz. elején már erős a haladás az igazi Sz. fejlődésében, melyre nézve
legfontosabb volt az Angolországban egymás mellett létező, két különböző
rendszerü (János-rendü, azaz hármas foku és skót rendü, azaz magas foku)
nagypáholy egyesülése. Az ellentéteknek ilyen kiegyenlítődése ettől az időtől
kezdve napirenden volt. Az angol nagypáholy elvesztette ugyan azt a nagy
befolyását, melyet az egész Sz.-re gyakorolt és új nagypáholyok keletkeztek, de
az egész világ szabadkőmüves főhatóságai szoros összeköttetésbe léptek
egymással és ma a Sz. valójában egy nagy testvéri lánc, mely körülfogja az
egész világot, hogy az erkölcsiségnek, a haladásnak, a felvilágosodásnak és az
igaz emberszeretetnek legyen terjesztője. Intenzivebb terjedése a jelen század
második felére esik. A 30-as és 40-es években csak két nagypáholy: a belga és a
luxemburgi alakult; 1861. az olasz, 1862. a perui, 1867. a neubraunschweigi,
1870. a magyar nagypáholy alakult meg és ezeket követték az amerikai, uruguaji,
haitii, domingói, liberiai, egyiptomi, tuniszi stb. nagypáholyok. Az egyes
páholyok száma jóval több a 8000-nél és a világ minden művelt népénél virágzik
a Sz. És még nem volt oka egy országnak sem megbánni azt, hogy határain belül
szabad fejlődést engedett a Sz.-nek.
Magyarországon már a mult sz.-ban 17 Szt.-János-rendü páholy
volt, melyek csendben folytatták munkálkodásukat, mig az 1789. kitört francia
forradalmat követő véres francia háboruk mozgásba nem hozták egész Európát.
Addig a Sz.-nek sok hive volt hazánkban ugy a magyar fő-, mint a köznemesség
soraiban, valamint az egyház, a tudomány és az irodalom képviselői körében is.
I. Ferenc király, aki soha sem kedvelte a Sz.-et, 1794. az egész birodalomban
beszüntette a páholyokat. Ez időtől egészen 1848-ig még csak kisérlet sem
történhetett a Sz. fölélesztésére s 1848 márc. eseményei után alakult meg ismét
A dicsőbb fény hajnalához címzett páholy. A viszonyok azonban nem voltak
alkalmasak a páholymunka folytatására és csak 1861. indult meg ismét erősebb
mozgalom a Sz. ügyében. Ez év nyarán ugyanis Károlyi Ede, Csáky Tivadar és
Kálmán, Teleky Sándor (gyömrői) és Esterhzy István grófok, továbbá Vay Béla
báró, Komáromy György, Almási Pál, Zsarnay Imre, Polacsek Lajos, Lumnitzer Elek
orvosdoktor és Szerényi Ede megalakították a Szent-István-páholyt. De ez a
mozgalom is csakhamar elaludt, még pedig azért, mert a hamburgi nagypáholy,
melytől alkotmáynt akartak szerezni, azt kivánta, hogy a páholy német nyelven
munkálkodjék, páholy alapítói pedig kijelentetté, hogy csak magyar nyelven
akarják gyüléseiket vezetni. 1863 dec. 28. azután egy német páholy ügyében keletkezett
új mozgalom. Arra számítottak ugyanis, hogy a német páholyt az osztrák uralom
legalább hallgatólag megtüri. Ekkor meg azon akadt meg a dolog, hogy a hamburgi
nagypáholy követelte a páholy alakítását megengedő kormányengedélyt nem tudták
kieszközölni. Schmerling lovag, az akkori államkancellár nem eszközölte ki az
engedélyt és utóda Belcredi gróf, aki amikor átvette a Sz. ügyében neki átadott
kérvényt, csak annyit mondott, hogy majd megfontolja a dolgot, nehány hónap
mulva vissza lépett magas állásáról és az engedély elmaradt. A
szabadkőmüveseket nem tántorította el ez a kudarc és a felelős magyar
minisztériumnak 1867. történt megalakulása után az akkori belügyminiszter, a
liberális Wenckheim Béla báró, egy 1868 febr. 28-án kézbesített jegyzőkönyvi kivonattal
megengedte, hogy Lewis testvér felolvasásokat tarthasson a Sz.-ről. Ezzel
azután kezdetét vette az a kor, melyben a Sz. szabadon kifejtette munkásságát
és megerősödve, megizmosodva síkra szállhatott nemes elvei megvalósítására.
1868 áprilisban az ország fővárosában létesítendő páholy alapszabályait
jóváhagyás végett benyujtották a belügyminisztériumhoz, mely azokat 1868 okt.
jóváhagyta és ekkor az angol nagypáholy nevében Zetland gróf nagymester
megigérte a páholymegerősítését, melynek Egység a hazában volt a neve. E páholy
tagjai a vidéken terjesztették a szabadkőmüvesi eszméket és mert köztudomásra
jutott az, hogy a magyar minisztérium megengedte a szabadkőmüvesség
gyakorlását, egyre nőtt azoknak a száma, akik felvétel végett jelentkeztek. Ekkor
Pulszky Ferenc vette át az ügyek vezetését. 1869 ápr. 3. Temesváron új életre
kelt az ott már 1784. létezett A három fehér liliom páholy s utána Sopronban,
Pozsonyban, Aradon, Baján stb. keletkeztek új páholyok. Ugyanebben az évben
megalakult az ország fővárosában a Szent-István-páholy és a francia Nagy-Oriens
védelme alatt a skót ritus szerint szervezett Corvin-Mátyás-páholy, melynek
főmestere Türr István tábornok lett. Ez utóbbi páholy elérkezettnek látta az
időt arra, hogy egy Nagy-Oriens szerveztessék. Az Egység a hazában, mely
szintén ennek megalakítására törekedett, kijelentette, hogy csak a János-rend
három fokozatát ismeri el és fölhivta a többi János-rendü páholyt is, hogy ezen
az alapon szervezzék a Nagy-páholyt. Ez két vélemény összeütközést keltett a
kétféle ritus köztt, de alapos tanácskozások és higgadt tárgalások után 1870
jan. 30-án megalakult a János-rendü magyarországi nagypáholy. Ezenközben a
skótrendü páholyok száma is szaporodott és a francia Nagy-Oriens megengedte,
hogy Magyarországon a magas foku skót ritus szerint szabadkőművesi nagyhatalom
rendszeresíttessék. Miután a magyar kormány is megadta erre az engedélyt, az
alakuló közgyülést nov. 24-ére hivták össze és az akkor működő páholyok
küldöttei napokon át folytatott tanácskozás után kimondották, hogy a Magyar
Nagy-Oriens megalakult. Nagymesterré Joannovics György közoktatási államtitkárt
választották és megkötötték a kartellt a János-rendü nagypáhollyal. A magyar
Nagy-Oriens megalakulván, a szabadkőmüvesség ügye sokkal kedvezőbbre fordult.
Mind nagyobb tért hódított magának és végre 1886. a két nagypáholy egyesült
Magyarországi Symbolikus Nagypáholy elnevezéssel, melynek főhatósága alatt
működnek ma már az osztrák testvérek páholyai és a határpáholyok is.
Ausztriában titkos egyesületnek tekintik a Sz.-et és igy az osztrák
szabadkőmüvesek Pozsonyban szoktak dolgozni. Jelenleg van Magyarországban 37
páholy; és pedig: Aradon 1, Besztercebányán 1, Brassóban 2, Budapesten 13,
Debrecenben1, Kolozsváron 1, Lajosfalván 1, Lajta-Szt.-Miklóson 1, Nagykanizsán
1, Nagyváradon 1, Pancsován 1, Pozsonyban 9, Sepsi-Szt.-Györgyön 1, Szolnokon
1, Szolván 1, Sopronban 1, Szegeden 1, Újpesten 1. Határpáholyok vannak:
Belgrádban 1, Nisben 1, Zágrábban 1. A magyar Sz. a sok támadás mellett is,
melyben része volt, egyre terjedt és fejlődött, ugy hogy a millennium évében,
1896 jun. 21. fölavathatta saját palotáját (Podmaniczky-utca 43). Működésében
szép eredményeket ért el ugy szellem-erkölcsi, mint jótékonysági tekintetben.
Nem volt társadalmi kérdés, melyhez a sajtóban, füzetekben és könyvekben hozzá
ne szóltak volna a szabadkőmüvesek. A nagy közönség legtöbbször természetesen
nem tudta, hogy ezt vagy azt a könyvet szabadkőmüves irta és amikor valamely
nagy siker kivívását előmozdították, vagy egyenesen megpendítették és lehetővé
tették ezek az iratok, akkor nem gondolt rá senki sem, hogy a gyakran
félreismert, még többször megtámadott, de mindig hibásan megitélt Sz. működött
a közjó érdekében. A magyar Sz. alkotásai közül, melyeket részben a Sz.
teremtett meg, részben a Sz. kezdeményezése után a nagy közönség valósított
meg, álljanak itt a következők: rabsegélyző-egyesület, hajléktalanok menhelye,
népkonyhák, szünidei gyermektelep-egyesület, a hülyék nevelőintézete, a
gyermekbarát-egyesület, önkéntes mentőegyesület, betegágyas nők üdülőháza,
gyermekvédő-egyesület, Lujza-egyesület, Teleia, Amphiteis, siketnémákat
gyámolító egyesület, nép- és munkáskaszinók, szabad liceum, Klapka-szobor stb.
Foglalkozott és sokat tett a következő szociális kérdések ügyében: jogvédelem a
vagyontalanoknak, ártatlanul elitéltek kártalanítása, a párbaj-kérdés,
munkásmozgalmak, a cselédügy rendezése stb. A páholyok szellemi élete
évről-évre élénkebb. A Sz.-nek volt mindig lapja, de ez rendes, állandó alakot
csak 1889. nyert és azóta a Kelet és az Orient c. lapok sokat tesznek a
szabadkőmüvesi irányeszmék terjesztésére.
Forrás: Pallas Nagylexikon