Szabell

népek, az ókori itáliai néprajzban a szabinok (l. o.) egyik csoportja, melyhez a marsok, marrucinok, pelignók és vestinok tartoztak. Velök szemben a többi szabinok szamnitok nevén szerepelnek. Ez utóbbiak Kr. e. 450 óta hódító hadjáratokat intéztek az oszkusok (l. o.) kezében lévő vidékek ellen, cserében elfogadták a meghódolt oszkusok nyelvét és összekeveredtek velök. Ezek a fiatal telepes népek (különösen a picentek) aztán szintén Sz.-oknak nevezték magukat, ugy hogy végre az idők folyamában a Sz. név egyértelmü lett a szabin elnevezéssel. V. ö. Nissen, Ethnographie der sabellischen Stämme (az Ital. Landeskunde, I. köt. 528. s köv. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon